Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

zatok, sőt ún. Isten-paródiák is színre kerülhettek. Ezt a műfajbeli tarkaságot az esetenként alkalmazott balett- és táncbetétek, a zenei és énekes kíséret, valamint a népi és bethlemes játékok, bábjátékok, és olykor tűzijátékok is színesítették. Szinte mindegyik jezsuita kollégiumban jellemző volt a paptanárok révén a saját, helyi szerzők működése, és így egy adott mitológiai vagy bibliai témakör számtalan mű- és szöveg variáns a is megfigyelhető az új kollégiumba való áthelyezéseknek köszönhetően. Előfordult, hogy egymástól kölcsönözték a szövegkönyveket, és átültették a helyi viszonyoknak megfelelően. A színjátékok ilyen szintű „vándoroltatásában" fontos szerepe volt a közös, közvetítő szerepet betöltő, mindenki által használt latin nyelvnek. A kereskedelmi, gazdasági és stratégiai fontosságú Rába parti városban már a 17. században megismerkedhettek a helyi lakosok a színjátszás alapjaival. Dallos Miklós püspöknek köszönhetően 1627-től jezsuita kollégiumot, majd rendházat is építettek, a lébényi apátság javadalmaiból fedezve a fenntartásukat. A templomot 1642-ben szentelték fel, míg a rendházat 1667-ben, Széchényi György püspök patronálásával adták át. (Ebben az épületben a rend feloszlatása után, 1802-től a bencések kaptak helyet.) A jezsuita rend közel másfél százados fennállása alatt mintegy 230 alkalommal vittek színre Győrben több, mint 300 misztérium- és iskoladrámát, többnyire a jezsuita kollégium szcenikai tekintetben is jól felszerelt színpadtermében 1629 és 1771 között. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert - eddigi ismertetekkel szemben - nem 1640-ben, hanem jóval előbb, 1629-ben adtak elő jezsuita diákok iskolai színdarabot, méghozzá Szent Pál (Sanctus Paulinus) címmel. Ezt követően 2-3 évente került bemutatásra egyegy darab, jobbára misztériumjátékok. így az ország később több jezsuita rezidenciáján előadott Jephte (1630), a Brandenburgi Katalin köszöntésére és tiszteletére írt, ismeretlen dráma (1633) és a sokáig először előadott darabnak hitt Győztes Ignác (Ignatius Victor), amit a rend alapítója Loyola (Szent) Ignác születésnapján láthattak a rendház diákjai és tanárai. A 17. században alig valamivel több, mint 30 különböző jezsuita szereplésnek lehettek tanúi a győriek és a rendtársak, főleg „Isten szabad ege alatt". Ebben az időszakban ugyanis még gyakori volt, hogy misztérium és passió-játékokat adtak elő körmenetek és szabadtéri Istentiszteletek alkalmával. Később már egyre többször vonultak a négy fal közé a jezsuita színjátszók. Külön említést érdemel a Kollonich Lipót bíboros, érsek köszöntésekor, 1685-ben előadott Szentháromság c. misztériumdráma. 1700-tól gyakoribbá váltak az iskoladráma-előadások, hiszen közel kétszáz alkalommal adtak elő ilyet a 18. században a világi színjátszás, illetve a polgári miliő hatásaként a század első szakaszában (1718, 1722, 1725) Farsang idején is játszottak darabokat, sőt egy alkalommal, 1749-ben a Meg-sértődett ÁRTATLANSÁG A' Kiért ISTENNEK EREJE BOSSZÚT ÁLL c. iskolajátékot muzsikaés énekes kísérettel adták elő.