Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái IV. 1617-1621 - Városi Levéltári Füzetek 8/2005 (Győr, 2005)

Regeszták

nem hagy, csak gazdájának, Szabó Istvánnak és az ő feleségének, akik nagyon jól bántak vele, és ezt bízvást írják úgy le, mintha a testáló szájából hallották volna. A tanú hangsúlyozza, ezt csak a kántor szájából hallották, Vidak Andrástül nem. Minthogy a kántornak mindent elhittek ezt a végrendeletbe is beírták. A második tanú, a kb. 35 éves Torkos (Thorkos) Imre, Győr városi esküdt, skü alatt szóról szóra ugyanazt vallotta, mint az első tanú. A harmadik tanú a 32 éves Szappanfőző (Sapanfeózó) Mihály eskü alatt az alábbi vallomást tette: Vidak Andrástól hallotta, hogy 150 ft-ja van, és a közös kereskedésében 100 ft-ja van. A tanú azt is látta, hogy a háznál elegendő pénzt számoltak le, de azt nem tudja, hogy az kié volt. Továbbá Vidak Andrástól hallotta azt is, ha néki holta történne, holta után még Tótországban (Totth orsagban) némi vagyona van (egy ládája?), de minthogy közeli rokonsága nincs, mindenét arra a személyre hagyja, akivel négy évvel ezelőtt Grácban (Grecz) és Potolyban kereskedett. A negyedik tanú, a 60 éves Pápóci (Papoczy) Gergelyné, Ilona asszony eskü alatt vallotta: az elmúlt Szent Erzsébet nap táján, midőn Vidak (Uidak) András a halálos ágyában feküdt, őt Szabó István házához hivatták. A szomszédasszony, Vajda Andrüsné leánya, Pápai Istvánné is odaérkezett, és bementek oda, ahol [Vidak] feküdt, akinek a fejénél már a kántor állt. Előtte Szabó Istvánné állt ott. A kántor néhányszor megkérte Vidak Andrást, hogy végrendelkezzen, avagy testüljon arra a személyre, akire ő korábban szóban mondotta. Erre Vidak azt mondotta, úgy legyen. A tanú ennél több szavát nem hallotta és azt sem tudja, hogy korábban végrendelkezett-e, avagy nem, Az ötödik tanú, a 24 éves Pápai István, eskü alatt mindenben ugyanazt vallotta, mint a negyedik tanú. 507. ( I. 78-82.) Győr város jegyzőkönyvébe másolták az Újvárosban lakó Baltasar Pruckner 1621. február 13-án lakóhelyén írásba foglalt végrendeletét. 1621. január 29. 508. (1.314.) Óvári (Ouarj) Leczelter Hans Snell a város közé adta magát. Lucas Kossinger és Lorenz (Lőrincz) Sczarner vállaltak érte kezességet, és hogy a várossal „.. .egiett tartt...". Az urakis elfogadták. 1621. március 1. 509. (I. 314.) Az újvárosi (Uy uarosj) vendégfogadós veje, Urban Paur a város közé adta magát, a város igazságát megadta. Az urak elfogadták.