Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái IV. 1617-1621 - Városi Levéltári Füzetek 8/2005 (Győr, 2005)

Regeszták

gedték meg, nem is szükséges, hogy megtegye. Egyenesen feleljen az ügyérdemére, ítéletet kér. Az alperes visszatér a korábbi érveléséhez. Végzés: a bírák nem állnak el a legelső végzésüktől, az alperes egyenesen válaszoljon a vádra. Az alperes ünnepélyes tiltakozással újabb időpontot kíván, mivel nem gonoszul, szándékosan ölt, hanem cselekedetét befolyás alatt követte el. Erről a törvény (decretum) is szól, ez olvastassék el, és ő magát oltalmazhassa. Adott időre az elmondottakat bizonyítja. Ismételten tagadja a szándékos emberölés vádját, hozzáadva: az nem kívánható a felperes féltől, hogy a keresetet bizonyítsa be, de az igen, hogy a szándékosság vádjában bizonyítson. Az alperes a törvény tartalma szerint felmentését kéri. A felperes tiltakozik e vallomás miatt, minthogy az alperes a tettet nyilvánvalóan bevallja, az ő kötelessége bizonyítani. Ahol pedig azt kívánja, hogy a felperes a szándékosságot bizonyítsa, arra azt mondja: ez egy haszontalan kívánság, amire semmiféle törvény nem kötelezi őt. Ez a dolog önmagában is oly világos és nyilvánvaló, hogy az elégségesen kitűnik, ő e tettét nem jószándékból követte el, ugyanis egy ember megölése sohasem jószándékú. Az alperes fél visszatér a korábbi előadásához; a felperes fél a keresetében gonosz szándékosságról ír, azért ezt a törvény szerint bizonyítsa be, amenynyiben ezt nem tudja megtenni, felmentését kéri. Kész a szándékosság vádja alól magát tisztázni, az eset nem gonosz szándékkal, hanem véletlenül történt. A felperes tiltakozva visszatér a korábbi előadásához, ez a kifogás csak halogatás, aminek semmi helye sincs, nem a per érdemével kapcsolatos, a vád nem a szándékosságról szól. ítéletet, az alperes megbüntetését várja. Végzés: a felperes fél e törvényben köteles bizonyítani, és [a bírák] a bizonyságok meghhallgatása után ítélkeznek. A felperes ügyvédje a törvény értelme szerint erre készen állt, a következő tanúkat nevezte meg: Sárkány Gergely, Vajda (Vayda) Mátyás, Böcskey (Böckey) Pál, Bogyó (Bogio) János. Az első tanú, a kb. 60 éves Sárkány György eskü alatt vallotta: ő saját háza előtt ült, és egy szabó legény jött hozzá, azzal beszélgetett. A veszprémi (Bespremi) püspök házából, t. i. kocsmájából akkor Mészáros (mesz.) Gyurko jött ki, kezében egy csákány volt, és szitkozódva mondta: „ bestie lelek kuruafiak ha kettőt megh ölek bennetekes vagion hamm sazfforinjtofmjra megh adhatom az diótokat. " Azonban - a tanú szerint - mindezt a püspök meghallotta, és az ablakból leszólva [Mészáros avagy Kurcz Györgyöt] haza küldette, és figyelmeztette, hogy ő otthon szitkozódjon, a haragját otthon öntse ki, különben itt a katonákmegverhetik. Bár az alperes elment a házból, de váratlanul újból visszajött, szitkozódott. A püspök szolgái akkor is haza akarták küldeni, figyelmeztették, itt ne garázdálkodjon és szitkozódjon, különben uruk megh veret az szarban vetet... ". Az alperes ekkor újra elment a háztól, de a tanú azt látta, hogy