Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái IV. 1617-1621 - Városi Levéltári Füzetek 8/2005 (Győr, 2005)
Regeszták
hatja, azon társaságban, amelyben közösen voltak, 100 ft-nál több nem volt. Azon 100 ft-ból pedig 52 ft-ot maga az alperes az ő győri házánál személyesen adta a felperes kezébe, a 48 ft-ot pedig Tolnay (Tolnaj) János adta. Ali l A ft-ot illetően nem tud mást mondani, hogy azt Fias (Fyas) Györgynek kell adnia, amit ő - t. i. az alperes - meg is cselekedett, de ezt Torkos István és Tolnay János is jól tudja. Ezért az alperes azt kívánja, hogy a Hármaskönyv II. rész 32. címe alapján a felperes igazolja azt a 100 ft-ot, mert ugyanis ők a felperesnek egy pénzzel sem tartoznak, az méltatlan keresetet indított ellene. A felperes ügyvédje az alperes vallásáról azt állítja, hogy az semmit sem mond az ő keresetére, sőt inkább abból az tűnik ki, hogy az alperes most is tartozik a 111 Vi ft-tal. Ami pedig az általa, házánál adott 52 ft, illetve a Tolnay János által adott 48 ft dolgát illeti: azt a felperes fél sem tagadja, hogy adott pénzt, de ő nem azt keresi, mert az más marhájával való kereskedésben forgott. Valójában azt a pénzt is Nagy (Nagj) György győri házánál komáromi (Comaromy) Pálffy Istvánnak, és Máté nevü társának a felperes adta más jószág árába, mely pénzt Tolnay János vitte el azon Nagy György házához. De a most keresett 111 '/2 ft azon áruban forgott, amelyet a felperes Vásárhelyi Jánossal vett. A felperes a pénzt a saját házánál adta át, a pénzt Tolnay János olvasta le, és egy félszemű Tolna vidéki ember számára. Maga Vásárhelyi János is jelen volt. Mindez kitűnik a Tolnay János által feljegyzett jegyzékből is. És mivel ez a pénze a felperesnek még hátra van, kivárja azt, hogy a bíróság megítélje néki. Az alperes már bizonyítást sem kívánhat, mert az már az előzőekből is kitűnt, hogy korábban ő nem a keresett pénzzel kapcsolatosan szólt. Ugyanakkor már ellentmondást sem tehet. Az alperes ügyvédje újonnan előadja: a felperes által keresett 100 ft a kereskedésben még együtt volt, velük volt, és az agyarányú volt az ő pénzükkel. A marhakereskedők (?) („ ...marhas emberek...") kifizetése után azt mindenki tudta, mennyi is a felperes pénze. Egy idő elteltével az alperes a felperes összegyűjtött pénzét a saját házánál egy kis csomagban helyezte el. Amikor ez ügyveb a felperes a házához jött, bár akkor ök csak ketten voltak, de az alperes megadta néki a 100 ft-ot. Azért egy pénzével sem adós a felperesnek. A felperes a törvény tartalma szerint bizonyítsa be az adósságot. A felperes szerint ő nem köteles bizonyítani, mert ő a saját keresetét világosan előadta, az alperes pedig a feleletében nem erről a pénzről, hanem egy saját házánál megadott 100 ft-ról szólt. De a korábbi vallásában más összegről, úgymint 52 ft-ról beszélt. így már az alperes vallomása is kétséges. Az alperes visszatér a korábbiakhoz. Végzés: a tizenötöd nap múlva következő törvénynapra mindkét fél bizonyítson, a tanúvallomások alapján a bírák ítéletet mondanak.
