Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái III. 1612-1616 - Városi Levéltári Füzetek 6/2003 (Győr, 2003)

Regeszták 1600-1605

A felperes (A.) képviselete kijelenti: nem elégséges a levél, mert nem ezt a felet illeti. Mi előtt a perpatvarkodást (patuar) tárgyalta, még az előtt kellett volna ezzel élnie. A végzés ugyanaz mint fent. A panaszos ügyvédje tiltakozik; jól emlékeznek a tiszteletreméltó bírák, hogy Komáromy (Comaromi) István e hely seregbírája e dolgot itt, a szék előtt megismertette, amit a bírák emlékezetére hagy. Ha ez nem elég, úgy a bölcs (törvény)szék bocsásson két esküdtet ökegyelméhez - t.i. Komáromyhoz - és e dolog mindjárt bebizonyosodik. A felperes ügyvéde tiltakozik; a panaszos azt nem kívánhatja, hogy a két esküdtet most küldjék ki, az sem a helynek, sem az országnak nem szokása, hogy törvénykezésből menjenek bizonyságot szedni. A panaszos fél kijelenti; iratot (leuelet) is kért a seregbírótól, aki nem adott, de magát jelölte meg arra, hogy törvény előjön. Végzés: nem fogadják el a panaszos kívánságát, miszerint innen küldjenek esküdtet, hanem bizonyítson az ítéletre. A panaszos ügyvéde Beccaria Virgilre, az ő esküjére hagyja. A felperes (A.) kijelenti, ő nem köteles a panaszos (exponens)

33 érvelésére megesküdni, ahogy fent, az bizonyítson. Végzés: [Beccaria] Virgil nem köteles esküt tenni, mert önmaga mind magára vette a bizonyítást. Minthogy nem bizonyít a perpatvarkodás (calumnia) ellen, a perpatvarkodás miatt a törvény, a Hármaskönyv II. rész 70. címe szerint a felperes (A.) ellen el kell járni, az 3 vég kentulán és 100 ft-on maradt. Az alperes (I.) fellebbez, oly feltétellel, hogy szabadjon néki az „...apelatio ellen disputalny..." , és senki nem ismerte el a bírák közül, hogy Szombathelyi (Zsom.) Péter deák megtartóztatta volna a posztót. Angarano Antal 3 ft-ért visszavonja az ügyvédje szavát. - Végzés: visszavonhatja. 1225. (V. 64-65.) Felvétetett a káptalan urainak ispánja, Szabó (Zsabo) István pere Lencse (Lencie) Lukács ellen. A felperes képviseletében Siey János előadja: 1613 Vízkereszt nap (január 6.) táján a megnevezett alperes nem tudni micsoda gonosz, eldöntött szándékból, az elmúlt évbeli törvénynek frangjával nem gondolva, a Győr (giör) vármegyei Vámoson Tóth (Tott) Jánosnak, a káptalan jobbágyának az ablakait beverte, és azon Tóth (Tot) János feleségével szemben - aki ellenben itt Újvárosban (wy varas) vendégeskedett -, a frang ellenében gonoszul vétkezett. Erről már azelőtt is törvény mondatott, de sok jámbor ember kérésére, és az ő azon fogadalmára, hogy ezután tiszta és jámbor életet él, az életét a földesurak oly feltétellel meghagyták, hogy ha később az ő gonosz cselekedetét megújítaná, minden okvetetlenkedés nélSor fölé írt betoldás, először a jegyző felperest (A.) írt, csak áthúzta.