Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái III. 1612-1616 - Városi Levéltári Füzetek 6/2003 (Győr, 2003)
Regeszták 1600-1605
kérelmi szakban, avagy az első, vagy második időpont alkalmával e perek során az alperes sok elhagyott dolgot előhozott, most az új ügyvéd újonnan azon hiányosságok ügyében kérelmez és a vétkeket kívánja javítani, amelyet az idézett törvényhely megenged. így a keresetre az ország törvénye, [a Hármaskönyv] II. rész 26. címe alapján azt mondja: minden perben három dolog, a hely, az idő és a személy megnevezése szükséges, e keresetben pedig sem az év, sem a vármegye, sem a város, sem a személy nincs biztosan megnevezve, ahogy azt a felperes előadta. Ugyanis kivel, illetve kikkel vétkezett az alperes? Ezért a keresetnek és az eddigi pereknek le kell szállnia. A felperes szerint a keresetben minden elegendő módon meg van nevezve a következő leírással: különböző vétkekben és időpontokon, a jelen lévő megfogott szolgálójával. Ezért az alperes egyenesen feleljen, mert a leszállításról (de condescensione) immáron semmit sem szólhat, hisz eltért amellől. Végzés: az alperes a perújítás mellett azt kívánja, hogy a felperes ügyvéde által támasztott kereset olvastassék el, mert abban sem az év, sem a hely, sem azon személy, akivel a vétkezés megtörtént, nincs megnevezve.Ezért a törvény (decretum), a Hármaskönyv II. rész 26. címe szerint az ügy leszállt. A felperes fellebbez. - Végzés: tétessék át. 1750. (VI. 131.) Minthogy Barbély István szolgáját a kezesek előállítani nem tudják, ezért ítélet kihirdetését és a díj letételét kérik. Végzés: minthogy az Orsik nevű asszony az előző végzés szerint magát a gonosz cselekedete miatt nem mentheti, és némely tanú vallomásából az is kitűnik, hogy szándékosan ölte meg és vesztette el a gyermeket, ezért e gonosz és istentelen cselekedetéért elevenen temettessék el. 1751. (VI. 131.) Szeőch (Zsöch) Lukács, udvarbíró elleni pere az első kérelmi szakban van. 1752. (VI. 131.) Tamás kovács szolgájának Siey (Syey) János elleni pere a második kérelmi szakban van. 1753. (VI. 132-133.) Pintér Gáspár felperes képében az ügyvéd azt kívánja, az alperes asszony feleljen meg az ellene támasztott keresetre, és minthogy a bíráknak erről ítélete van ő elégítessék ki. Az alperes ünnepélyes tiltakozással mondja: őt a felperes oktalanul üldözi. Immáron e dolog miatt törvényesen is kereste a Pintér nemzetséget, akik akkor letették az esküt arra, hogy azon pénzösszeg itt Győrben veszett el. E pert törvényesen már elvégezték, amit adott időpontra bebizonyít. A felperes ünnepélyesen tiltakozik e vallomás miatt. Az alperes ügyvédének feleletéből úgy hallja, az a keresetben említett, hü kézhez adatott pénzt nem tagadja. Mentségeire, miszerint e pénzt a Pintér nemzetség Szakolcán (Sakolcan)