Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái III. 1612-1616 - Városi Levéltári Füzetek 6/2003 (Győr, 2003)
Regeszták 1600-1605
feleletek elolvasását, és a magisztrátus feleletére az ország törvényei szerint kedvezőbb ítéletet kíván. Hisz minderről az ország törvénye, a Hármaskönyv élőbeszédében törvény van; a bírák minden ítéletet az előttük lefolyt feleletekre és bizonyításokra hozzanak meg. Arról pedig semmiféle felelet sem bizonyítás az uraim előtt nem történt, amiről ítéletet hoztak. így a felelet alapján kedvezőbb végzést kér. Az alperes pedig magát vádlóként nem mentheti, mert magisztrátussal áll szemben. Végzés: a korábbi ítéletből kitűnik, a magisztrátus feleletéért és az alperes kívánságára - miszerint ellene az őt vádló bizonyítson - történt ez a végzés, ami most is érvényben marad. A felperes ügyvédje ismételten azért is tiltakozik ezen végzés miatt, mert sem a korábbi, sem a mostani végzés helyén nem maradhat. Ugyanis e perben magisztrátussal van [az alperesnek] dolga, ezért az alperes a magisztrátus ellen először is mentse magát, és ha valami követelése lenne, akkor pereljen ellene. A [Hármaskönyv] II. rész 26. címében nyilvánvalóan az áll, hogy a keresethez hányféle dolog kell. Először is, két személy között szokott minden per előállni. Az egyik a panaszt teszi, a másik az, aki ellen ezt megcselekedte. A harmadikról semmi említés sincs. Ezért ebből az következik, hogy [az alperes] egy harmadik vádlóval nem mentheti magát, ezért az alperes egyenesen feleljen meg a keresetre, mentse magát. Más dolog lenne, ha magához hasonló személlyel perelne, de minthogy magisztrátussal van dolga, az ellen innen oda nem térhet el. így kéri, [az alperes] az ellene támasztott kereset alapján mentse magát. így tehát kedvezőbb végzést kér. Végzés: a magisztrátus ügyvédjének a korábbi végzések elleni érvelése a törvénytevő urak számára a [a felperesi] felelet állapotát világosan megmagyarázta, az alperes pedig maga mentségére más orvossággal kíván élni. De minthogy az első felelet eltelt, az olyan dolgokra történő visszalépés [amilyenekre az alperes akar] nem lehetséges, azért a bírák az alábbi ítéletet hozták: az alperes az ország törvényei szerint a magisztrátussal szemben mentse magát negyvened magával, a törvény szerinti napon. 104 1615. (VI. 55-56.) Felvétetett ugyanezen magisztrátus pere Rácz avagy Körtvélyesi (Kőrtueliesy) István ellen. A felperes ügyvédje előadja: az elmúlt Szent Bertalan nap (augusztus 24.) táján, a Győr (Geőr) vármegyei Újvárosban (Wyuaras), az alperes nem tudni micsoda eldöntött gonosz szándékkal éjféli idő tájban Rácz Dömjénné (!), Margit asszony házára ment. Ott titkon a zár ajtaját felnyitotta, a szobába bement, jól ismerve azon házat a ládából az ott lévő kevés ezüstmüvet, és a leánya szoknyazsebéből 60 d-t, továbbá maga ezüst sótartóját, két ezüst kanalat, két ezüst kupa fedelet, 5 ft készpénzt (etc.) ellopott. Ahogy az asszony észrevette az ottani gonosz cselekedetét és tolvajt kiáltott, a szomszédok pedig bejöttek, mindazok nyomorúA jegyző először tizenötöd napra időhatárt írt, majd áthúzással javította a szöveget.
