Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

848. (IV. 88.) Szemerey (Semerey) Benedek Szombathelyi (Zsom.) Péter deákot ügyvédnek vallja N. István ellen, és előadja: 1610-ben a Győr vármegyei Győrött az ő urának egy hajó fát hoztak, melynek őrzésére a sötét éjjel ő [t.i. Szemerey] ment ki. A fa mellett lefeküdt, amikor éjjel 11 órakor a jelen lévő István legény másodmagával reá ment, és őt ott verték, taglották, kifosztották és meglopták, ruháját elvették, szabad akaratukon múlott, hogy megölik, vagy elengedik. [Az alperes] tudja kik voltak a társai, és ha ezen ügyben tagadna, mint éji dolgot [a felperes] saját idején bebizonyítja. Ezért a becsületes bíráktól azt kívánja, hogy ügyét a törvény szerint vizsgálják meg, és amit az efféle nyilvánvaló gonosztevők érdemelnek, oly büntetést kér rájuk. [Az alperes] István kijelenti: ő ezt nem tette, és nem is tétette, amit bebizonyít. Végzés, tizenötöd napra mindkét fél legyen kész a bizonyításával. 849. (IV. 88.) Pesty János felperesként Károly (Carol) Jánost szólítja. [Az alperes] az első kérelmi szakban van. 850. (IV. 89-90.) Bánky Mihály képviseletében Siey (Sey) János tiltakozva előadja: ennek a pernek semmi helye sincs, ugyanis ami a két ló keresetét teszi, az ugyanúgy illeti őt, mint a másik felet, mert az ország törvényei szerint az ő apjának szerzeményi javai ugyanúgy szállanak őrá, mint a mostoha anyjára. Ami pedig a házat illeti: mostoha anyja is jól tudja, azt nem együtt szerezték, hanem őstől maradt, így néki [t.i. mostoha anyjának] a házhoz semmi köze nincs, ahogy az a Hármaskönyv III. rész 29. címében meg van írva. A felperes előadja, az ő urának minden ingó és ingatlan java amely utána maradt, azt ő néki [t.i. feleségének] hagyta, de felét a jelen lévő alperes, azaz kocsiját és lovát a felperes asszony tudta nélkül eladta, és az apját is valamennyire adóssá tette. [Az alperes] magát tette bíróvá saját maga adósságát kivette, a többiben pedig együtt osztozott az asszonnyal azért, mert az az ő [t.i. az asszony] az [alperes] apja nevét viseli és néki az szintúgy hagyta. Az alperes tiltakozik a felperes ügyvédjének felelete miatt, hisz az maga is egyetért az ingóságok reájuk szállásában, ami pedig az őstől maradt házörökséget illeti, amíg [az asszony] az ő apjának nevét viseli, lakjék benne, de el ne adhassa. Ugyanakkor [az asszony] más ember pénzével eladta a lovakat, az alperes az eladott örökségének árát, úgymint 155 ft-ot követel [a felperesen]. Mindezek után az uraimtól ítéletet vár. Végzés: ahogy azt az ország törvénye tartja; az őstől maradt javak mindenkor a vér szerinti örököst illetik meg, a szerzeményi javaknak pedig a fele illeti az asszonyt. Ezért az asszony nem keresheti és őt nem is illeti az a ház oly módon, hogy az adassék el, és vételára osztassék ketté. Ugyanakkor Bánky Mihály köteles mostoha anyját a házban addig tisztességgel tartani, amíg az apja nevét viseli.