Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

815. (IV. 74.) Szabó (Sabo) Györgyné felperesként Szalay (Salay) Gergelyt ügyvédnek vallotta Pajzsjártó (Pays Jarto) Pálné, Erzsébet asszony ellen. Pajzsjártó (Pais Jarto) Pál amiatt tiltakozik, mert [a felperes] őt is beidéztette. 1610. március 5. 816. (IV. 75.) Beccaria (Bekaria) Virgil Szombathelyi (Szom.) Péter deákot ügyvédnek vallja. 817. (IV. 75.) Bornemissza (Bornemisa) István Szombathelyi (Zsom.) Péter deákot ügyvédnek vallja. 818. (IV. 75.) Kállay György, Szombathelyi (Zsom.) Péter deák, Török (Teoreök) István felperesekként Bajusz (Baius) György deákot szólítják. - Ez az első kérelmi szak. 819. (IV. 75.) Bánky Andrásné felperesként az alábbiakat mondja Barbély Mihály ellen: A Győr vármegyei Győrött 1609-ben az ő elhalt ura, Bánky András minden ingó és ingatlan javait néki mint házastársának hagyta. De a jelenlévő Bánky Mihály két közös szerzeményű lovat az asszony tudomása és beleegyezése nélkül eladott úgy, hogy sem őt, sem pedig éltében az apját adóssá nem tette. Ez esetben bíró nélkül magát tette bíróvá, és maga hatalmával vette el azokat. Az ura utáni ház felét is az özvegyre hagyta, azért mindezek után azt kívánja, hogy a ház becsültessék meg, és [az alperes] őt fizesse ki abból, hisz ő ura jámbor házastársa volt. Kéri, ügye Magyarország törvényei szerint vizsgáltassák meg, mert az ura halála idején minden javainak felét őrá hagyta. Az alperes másolatot kér. - Végzés: adassék ki a másolat. 820. (IV. 76.) Nyilas (Nylas) Lukács pere a következő törvényszékre marad. 821. (IV. 76-77.) Szalay (Salay) György felperesként előadja: a Győr vármegyei Győrben, 1610 Böjtmás (március) hó táján nem tudni mi okból, a jelenlévő Coniunesa Ambrus 400 ft-ot érő borát megtartotta, pedig ő sem adósa, sem bírójával adósság miatt nem kerestette, mert ha [a felperes] néki adósa is lett volna, itt e helyen volt záloga, és itt van a bírája is, tehát adósság esetén elégtételt vehetett volna. Mindezen kívül ugyanezen vármegyében [a felperes] zálogos, így ha valamiféle kereskedésben társak voltak, fő emberek által számot kellett volna véle vetni. Ha a számvetés során adóssá tette volna, és [a felperes] őt meg nem elégítette volna, úgy tarthatta volna meg az ő javait. De mivel ezt nem tette, Magyarország törvényei szerint azt kívánja, és miképpen írás is van arról, hogy ha valakit valamit