Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

[az asszony?] eleget szaladt, így ha ott bármi is történt, azt csak maga védelmében tette, amint az a bizonyításokból is kitűnik. Ha bármi úgy is történt volna, ahogy a felperes fél azt állítja, azután ezzel a hatalmassággal elégtétel vétetett, amit bebizo­nyít. A felperes nem fogadja el az alperes feleletét, hanem az feleljen meg a felperes első keresetére: őt miféle szitkokkal illette. Ahol pedig azt hozza elő, hogy ő kővel űzte, szidalmazta volna, erre felperesként azt válaszolja: e felet révén őt tisztességében, hírében, nevében nyelvével megölte, és így ő a törvény szerint ke­resi igazát. Büntetést (taliot) kíván. Ha az alperesnek bármi panasza lenne a felpe­ressel szemben, minthogy e helyen néki is bírája van, törvény szerint keresse, és ki fog állni. Az alperes „... vagy ram rakia, vagy khi tistecion. " Az alperes ügyvédje szerint a felperes fél szokásba vette az alperes fél egy­néhányszori szidalmazását, és minthogy ez nem egyszer, hanem többször történt, harmadik alkalommal már oltalmaznia kellett magát, de ezt ő a keresetében nem vallja meg, hanem az elkövetkező időkre hagyja. Mindazonáltal az a dolog, hogy korábban is szidalmazták az alperest, avagy nem, kitűnik a bizonyításokból. Végzés: tizenötöd napra mindkét fél bizonyítson, amikor a bizonyságok jelen lesznek, miután azokat megértik, [az uraim majd] akkor ítélkeznek. 560. (III. 45.) Szabó János és Szeöch (Zsöch) Benedek ügyében az ítél­kezést tizenötöd nap halasztásra kérték. Dallos Pál, Komáromy István és a törvény­tevő uraim ezt engedélyezték. 561. (III. 45.) Csiszár (Cysar) Mátyás azt kívánja, hogy Lakatjártó (Lakhatt Jarto) Mátyás hallgassa meg a feleletét. - Az alperes ügyvédje, Szily Lő­rinc (Lau. Zsyly) meghallgatja, de arról másolatot kér. A felperes előadása: 1604-ben, amikor az ő szegény anyja Ollé Balázsnál meghalt a Pozsony (posony) vármegyei Királyfalván (Király faluan), mindent az elhalt Szíjártó (Syarto) István kezébe adott, minthogy az ő felesége (?) leánya volt a felperes anyjának, Vámosy Dénesnének. Az alábbiakat adta át: 127 ft készpénzt, „tizen három marha tehén tulok, kett kocim feier ruhatt kitt el hoshattak párna egieb ruházati, egy ezüst lábas pohár husz matoba fonal...". Mindezek Szíjártó István halála után Lakatjártó István kezébe jutottak. Továbbá a felperes átadását kívánja azon Győr vármegyei Győrben (giőrőtt) fekvő háznak, amelyet Szováty (Souaty) János deáktól Vámosi Mihály és az ő apja, Vámosi (Vamoßi) Dénes meg­vettek. Minthogy Lakatjártó (Lakatt Jarto) Mátyás gyermeke unoka, ő a jogos örö­köse („...en vagiok ve agh benne... "). Sőt, Szíjártó István azt hagyta, [a ház] vagy maradjon a felperes gyermekének, vagy pedig minden adassék Csiszár (Cysar) Mátyás feleségének. így történjen ez a házzal is, leveleivel egyetemben, „az kik az örökséghez nemeseghez valók cimer leuelestöl...". Mindezek után a törvénytevő uraktól azt kívánja, hogy a földesúr törvénye szerint, eskü alatt minden előadassák.

Next

/
Thumbnails
Contents