Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)
Regeszták 1606-1611
szolgákra és jobbágyokra tehető meg, akik maguk jogállapotára nézve nem szabadok, „mert az kiuel en nem birok, annak en nem paranciolhatok mert sabad semelj". így a pernek a Hármaskönyv II. rész 82. címe szerint le kell szállania. Másodikra: amint az a keresetben előadásra kerül, [a felperes fél] valamit bizonyítani akar. Ebből az előadásából az tűnik ki, hogy netalán oly emberekkel kíván bizonyítani, akik maguk is ez ügyben valamit cselekedtek. Az ország törvényei szerint a cselekvőket a törvény bizonyságként nem fogadhatja el. A harmadikra: ahol a felperes azt mondja, hogy ez az alperes valamit valakivel cselekedett, köteles mindezt a keresete szerint jól részletezni, így a neveket meg kell adnia, hisz „nagiobb pöröseknek látatnak ez Anak lenni hogy sem ez L". Mert miként a [felperes fél] fentebb közönséges szóval valakire azt mondotta, hogy az halálos bűnt cselekedett, az nem „az en lölköm hanem az cielekedeöre [t. i. a felperesre] kárhozik". Mindezek után az ország törvényei szerint az alperesre comissio nem tétethetne. Ahol pedig a felperes azt adja elő, hogy ura az alperes kínzásai miatt halt meg, ez sem az alperest illeti (concernalja), mert a felperes által megnevezett időben az alperesnek Bécsben (Bee) semmiféle ott lévő szolgája - akinek bármit parancsolhatott volna - nem volt. Ezáltal az alperes méltalan háborgatást szenvedett. A felperes asszony ünnepélyesen tiltakozik az a perbeszédek és vallomások miatt, és semmiképpen sem fogadja el az alperes feleletét, mert a kereset nem egyszerű törvényi meghagyáson (simplex comissio) alapul, hanem ő ezt mindazon társaival cselekedte, akikkel e dologban egy társaságban volt. Az megkívánható, hogy az alperes azt tagadja, hogy ő megcselekedte-e avagy nem ezt a dolgot, avagy társul adta-e magát eme gonosz tetthez, avagy nem. Ami pedig a többi feleletét illeti: bár eltérő szavakkal felelt, de mindegyik lényege egy. [A felperes] így azt kívánja tőle, egyenesen feleljen a vádra: tagadja, vagy vallja be e tettet, miképpen az [a Hármaskönyv] II. rész 84. címében írva van. Tehát: ítéletet kér. Ami pedig a második kifogást illeti: annak itt most nincs helye, mert most semmiféle bizonyságot nem vonultat fel, azt annak idején majd megcselekszi, és az(ok) ellen akkor kell kifogást támasztani. Az alperes ügyvédje tiltakozik; a felperes maga sem tagadja, hogy más személyek cselekedtek az ő urán valamit, és mindezek után már nem kellene néki az alperest legelsőként e dologban perelni, hanem azokkal tegye, akik mindezt kiváltképpen megcselekedték. A felperes szerint itt az most nem kívántatik meg tőle, hogy ő kiket pereljen először és kiket utoljára, és ő nem is úgy mondja, hogy mindezt az alperes cselekedte, de őt magát [t.i. az alperest] a cselekvők köréből ki nem veheti, őt magát is befoglalja. Ezért ahogy fentebb, ítéletet kér. Végzés: a felperes keresetéáben nyilvánvalóan egymást köetően részletezve van az, hogy az alperes cselekedtette és cselekedte [e tettet], ezért e per nem száll le, hanem az alperes egyenesen feleljen az ügyre.
