Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

1066. (V. 7.) Barbély (Barbel) Mátyás Szily (Zsyly) Lőrincet Szabó (Sabo) Pál ellenében ügyvédnek vallja. 1067. (V. 7-9.) A felperes vásárhelyiek (vasarhel) az alperes feleletét kívánják. Az alperes előadja: az 1611. évben, S[zent] György hó (április) 26-án így szólt a fiához: vedd fel a fürészt, és menjünk el a kertbe. Elindultak, kezükben oltványokkal („vas fazék oltouaniok"). Amint a jégvermek között mentek, Rácz (rac) Mihály kertjénél egy vásárhelyi emberekkel találkoztak. Megkérdezte tőlük, nem adnák-e néki a borukat. Azok így feleltek: nem adják, mert nem fizeti meg az árát. Erre az alperes így válaszolt: azel ott is megadtam minden jámbornak, akitől vettem. Erre az az ember kijelentette: 2 ft 25 d-ért adtuk akóját, te nem adnál/adtál volna annyit.Bizony jól adtátok, ismerte el [az alperes], hozzátéve: csakhogy nem jól cselekszik néhány Balaton melléki, mert a bort nem tisztán hozzák, hanem igen megvizezik. Mindeközben egy indulófélben lévő kocsit látott, amit követni kezdett. A hordók közül az egyik, a felperesek sorából Odor Mátyás így szólt hozzá: „hazuc bestie khuruaffy", mire az alperes szelíden válaszolt: „mit sitkosodol edesa barátom ha en teneked sémit sem solok". Ekkor elindult a kocsi, de ez az Odor Mátyás erősen, undok szitkokkal szidalmazta. Az alperes csak ment, fiával a kertje felé, és amint a kertjén „innend", oly távolságra, mint Barbély (barbel) István háza ide, [Odor] leugrott a szekérről, „paskat rágatta mindgiarast az szerpenieiebefnj port töltet az köuet ra vonta" úgy futott reá vissza. Az alperes nem térhetett ki előle, hisz igaz útjában volt. [Odor] fia hasának tartva kiáltotta: „hals bestie khuruafy". Aközben, „hogy ki nem ßült az puska", az alperes fia mindjárt megragadta azon puskát. Amit cselekedett, azt a maga oltalmára tette, azért is rögtön a bíró elé akartak menni, de Rácz (racz) Mihály kertjénél több vásárhelyi is volt, akik karókkal az alperesre rontottak. Őt erősen verték, de nem tudja, kik is voltak azok, kitől is esett rajta a kár. Ha Rácz Mihály szolgájával nem lett volna ott, és a kapuról sem jött volna segítség, bizony fiával együtt megölték volna. így jutottak azután a bíró elébe, aki megkérdezte, a felperes fél ezt miért cselekedte? Az erre így válaszolt: azért tette, mert ezek a latrok meg akarták őt fosztani. Ha ezt a felperes tagadná, adott időpontra [az alperesg bebizonyítja nyelve büntetésének fennmaradásával. A rajtuk esett gyalázatot, s azt, hogy fiát is meg akarták ölni, kétszáz forintért sem vette volna fel; törvényt vár. A felperes fél ügyvédje ünnepélyesen tiltakozik az érvelés és a vallomás miatt, azt kívánja, hogy [az alperes] egyenesen feleljen az egész keresetre, mert indirekt feleletében azt sem nem vallja be, sem nem tagadja. Minderről pedig nyilvánvalóan szól a [Hármaskönyv] II. rész 83. címe; minden keresetet vagy egyenesen be kell vallani, vagy tagadni kell, és a bírák ezután tudnak ítélkezni. Az alperes kijelenti, ő jól fejtette ki a dolgok magját, és minthogy magát is menti, azért a felperes fél elfogadhatja ezt. Semmi más nem kívánható, csak ahogy a felperesek felajánlották keresetük bizonyítását, úgy az alperes is bizonyítani kí-