Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

996. (IV. 131.) Ellenben Mészáros (Mesz.) Gergely is felperesként Szabó Mártont szólítja. - Ez az első kérelmi szak. 997. (IV. 131.) Barbély Istvánné és Halastóy András között a következő megegyezés született: Halastóy András Barbély Istvánnét megkövette, ő [az aszszony] tisztességén kívül mást nem tud, sőt, ha ő valamikor azzal kérkedne, hogy egy megkövetéssel megúszta, avagy újonnan szidalmazná az asszonyt, a most hozott ítélet - tudni illik nyelvváltságot fizetett („nieluen maradott") volna - a jövendőben életbe lép, amennyiben nem tartóztatja magát. 998. (IV. 131.) Halastóy András és Laurentio Pfefferone személyében tiltakozás tétetik; ők alperesekként megjelentek, de a felperes nincs itt, tehát felszabadítást kívánnak. - Végzés: minthogy a felperes fél nem jelent meg, az ügy is felszabadul, ők is megszabadultak. 999. (IV. 131.) Lakatjártó (Lakat Jarto) Mátyás alperesként tiltakozik; ő megjelent, úgy mint Nádasdy András és Csiszár (Cysar) Mátyás nem jelentek meg, tehát felszabadítását kívánja. - Végzés: szabadíttassék meg. 1000. (IV. 131.) Az alperes Siey (Sey) Jánost ügyvédnek vallja. 1001. (IV. 132.) Végzés: Járfás (Jarffas) Katus bizonyítsa be, hogy az Orsik nevű asszony terhes („nehézkes") volt, és hét hónapos gyermekét elvesztette.

176 Mindezeken felül azt is bizonyítsa, hogy [a fenti asszony?] Pozsonyban (posoni) lóhúst árult, amit kifőzött. 1002. (IV. 132.) Bornemissza (Bornemisa) István felperesként Siey (Sey) Jánost ügyvédnek vallotta Varga György ellen. E perben megegyezés született, ha valamikor Varga tettét („ezt") megújítaná, vagy azzal kérkedne, akkor 20 ft-ra bírságolják. 1003. (IV. 132.) Szalay György és Mészáros Ambrus között az alábbi végzés született: ami a 15 ft, a 10-10 ft, azaz összesen 35 ft dolgát illeti, minthogy Szalay (Salay) György az esküt nem akarja Mészáros Ambrusra hagyni, aki viszont ezt [Szalayra] reá hagyta, azért [Szalay] köteles ezt elfogadni, tizenötöd napra az esküt letenni. Ha az esküt leteszi, felmentik ez ügyben, ha nem úgy köteles megfizetni. A szövegben „el veztette" áll, ami az adott szituációban inkább elveszejtette értelemben értelmezhető.