Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

ő vette volna, és a káptalanban is néki vallották fel, de azt nem tulajdon pénzén vette meg, hanem látván Vámos Dénes az ő atyafiával, Vámos(i) Mihállyal együtt Szíjártó István szegénységét, és tekintettel lévén mesterségére, minthogy a felperes atyjának, Vámos Dénesnek leánya Szíjártó István felesége volt, azért a ház megvételére készpénzt adott neki, ami a bizonyságokból is kitűnik. De minthogy Szíjártó István - [a felperes] rokona („verem") - meghalt, és hasonlóképpen az ő nénje, akivel apáról egytestvér volt, szintén elhunyt, most az unokák vannak benne. Lássa meg az igazat a [törvényszék], ha [a felperes] „ ver agh leiten " valami őt is illeti-e a házból, avagy nem? Ami pedig az apjától és anyjától maradt, keresetben megírt az ingó és ingatlan javakat illeti, amely a bizonyságokból is kitűnik, azok eskü alatt adatassanak elő. A káptalan beadott leveleinek is párját kéri, mivel az ország törvényeivel kell, hogy éljenek vele, azaz minden beadott levélnek mása adatik. Ahol pedig az alperes a jövendőt tekintve a végrendeletről disputálna,

174 arról, hogy Szíjártó István végrendelkezett-e háza, vagy egyéb javai felől, „azt gondoluan magatan tálam mégis fogiattkhozott volna eseten az mikor testamentomott tett'\ minthogy a végrendeletbe némi, 75 ft-os adósságot be nem Íratott, de ennél kisebbeket lejegyeztetett, azért ezt [a felperes] el akarja mondani. Az alperes ügyvédje fölöttébb azon tiltakozik, bár az alperes a felperes keresetével fölöttébb vitatkozott, az nem tagadja az alperes kívánságát, mert az az ő feleletében is bent volt, hogy Szíjártó Istvántól maradt ház senki mást nem illetne, csak az ő árváit, és a közelebbi ágon való atyafiait. Ennek igazát a felperes nem tagadja, Szíjártó (Sy.) Istvánnak pedig gyermekei vannak. Ahol pedig ismét az adósságot kívánja, mondván: a házat Vámos Dénes és Mihály pénzén vették, immáron kitűnik az, hogy keresete „nem ep". Ugyanis ő a házat kívánja, és minthogy hatalmasul bírnia nem lehet, úgy az adósságot kéri. Az [alperes] az uraimtól törvényt kíván; a felperes oktalan perlekedés miatt marasztaltasson el, az után menjen ki a házból, fizesse meg az ajánlása szerinti házbért, és ha valami adósságot akar, úgy vannak Szíjártó Istvánnak gyermekei, házas leányé, keresse azt a megfelelő módon. Ez által a kereset alapja lerombolásra került. Továbbá: ahol azt mondja, a gyámságról számadást

175 kívánna, azzal ő nem tartozik, van Szíjártó Istvánnak leánya.

176 Végzés: ha a felperes félnek még a beadottnál több bizonyítéka van, azt nyújtsa be, azt meglátva és olvasva a bizonyságok vallását ítéletet hoznak. A felperes kijelenti, a bizonyítékokat beadta, ha azok nem lennének elégségesek, úgy tanán több bizonyságot tud a jövő [törvényszékre] találni. Az alperes ügyvédje tiltakozik, Magyarország törvényeinek megtartását hangsúlyozva másolatokat kíván, hogy megláthassa a bizonyságok alapját, miképpen szedte a bizonyságokat, „töruentöl mendte khy az tizonsagoknak sedese, 174 A jegyző a felperes esetében itt is actioként, azaz keresetként jelzi az alperesi replikában a másik felet támadó részt. 175 A „samott" sor fölé írt, betoldott szó. 176 Itt a nagykorú leányra történik az utalás.