Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

ada veszett". Amire [a felperes] azt mondja, hogy a malom épületére ment, ami bejött, valójában [az alperes] pénze ment rá, amit a pálfalviakkal (Pal faluiakai) bizonyítani tud; abban az aidőben abból élt, nemhogy [az alperest] elégítette volna meg. Amikor egy asszony a malomba őrleni jött, ahol ő szolga és gondviselő volt, gondatlansága miatt meghalt az az asszony. Emiatt [az alperesnek] 100 ft-ot kellett fizetnie, amit örökségéből, a malomból tett meg, pedig nemcsak hogy oka nem volt, de ott sem tarttózkodott. Miután a [felperes] az asszonyt megölte, a bég őt is [ti. az alperest] megfogatta, és az asszonyért 12 ft nyargaló pénzt kellett fizetnie, míg [a felperest] 88 ft-on váltotta ki a nyárstól, mert mindkettőjüket - őt is, aki akkor ott sem volt - „ marsban akarsottak vonny ". Akkor a kádi [az alperesre] üzent, hogy a malmot néki adja el [az alperes], ha nem tenné, úgy reá küld és elsüllyeszteti. Voltak a törökök között is olyan barátai, akik a malom eladását tanácsolták; „ha az te molnad nem volna az sabad legeniek olian giakorta reánk nem jeönenek". 300 ftért adta el a malmot, amelyből 100 ft-ot adtak meg, a többi ott maradt, „...ehez képest az kerestienseg benem leuen, en magam el soktem", feleségét, minden jószágát Simontornyán (Simon tornian) hagyva, mert a kádi a bég és az agák előtt azt mondta, „az isten az eö lelkhet ki ne vigie, migh ezt az karo hegiben nem lattia". Minden örökségét ott hagyta, a [felperest] ő soha társul nem fogadta, egy pénzét sem látta, ezért nincs is mit keresnie rajta, Minthogy a malom is csak egy évig volt a birtokában, miképpen lehetséges, hogy egy egykerekű malom ennyi hasznot hozott volna? A méltatlan kereset miatt mint szolgára, [a felperesre] ítéletet vár. A felperes a fentebb általa előadottakhoz köti magát és kijelenti, ő társa volt. Végzés: az elkövetkező tizenötöd napra mindkét fél az általa előadottakat („ez eö actioiokat") bizonyítsa, a tanúvallomások alapján ítéletet hoznak. 193. (II. 64.) Felperesként Rostasy György, Péter deákot (Ptrm. Ltrm.) ügyvédnek vallotta a Tar Imre elleni perben. - Az alperes az első kérelmi szakban van. 194. (II. 64.) A felperes Lindvai (Linduay) Orbánné, Mészáros Jánosnét szólítja. - Az alperes a második kérelmi szakban van. 195. (II. 64-65.) Felperesként a bíró Péter deákot (Ptrm. Ltrm.) ügyvédnek vallotta, és Szabó Pál esküdt képében az alábbi feleletet teszik: az elmúlt napokban Szabó Pál esküdt [a bíróhoz] ment és azon panaszkodott, hogy Szíjártó (Syarto) Miklós házánál valami „bestieiett" más kocsijára rakták. így [a bírót] arra kérte, hívassa maga elé. [A bíró] elküldte esküdtet a város szolgájához, az hivassa elő, vagy ha nem találná, úgy mindezt az esküdt tegye meg. Szabó Pál nem találta a város szolgáját, így maga ment el, de nem tudható, hogy min, ott összevesztek, és az esküdt oly verést kapott, hogy [a bíróhoz] visszatérve az orra vére is folyt. [A bíró] a város szolgáját küldte [Szíjártóért], aki azt „bestie khuramfi menien khurumfianakparanciolion " becsmérlő szavakkal illette. Ezek után [a bíró] másod-