Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)
Regeszták
Berginio, Mulnar, Katarbu. Ez utóbbi, kit a táborban felakasztottak. A negyedik ö maga, János volt. Amikor a pénzt elhozták, azt mind a négyen Buday Zsófinak adták megőrzésre és az után mindegyik 5-5 ft-ot adott az ő részéből neki. 3.) Valójában ők a pénzről nem tudtak, a ládát Buday Zsófi mutatta meg nekik, aki azt is tudta, hogy az Csiszár (Cysar) Jánosé. [4.] Úgy vall, hogy a pénzt felosztották, és Buday Zsófinak négyen 60 ft-nál többet adtak és az ezüst kapcsok is nála vannak. Az arany gyűrűk közül az egyik a profosznál, a másik Berginonál van, de ez ajándékként Zsófiának adta. [5.] Utószor vallja, „azt nem tugia az fia ha tuttae, auagy nem", de Buday Zsófi és leánya minden jól tudott. Istennel megbékélve, igazat vallva hal meg. A törvény úgy ítélte, hogy a vallomásból kitűnik, ő az a tolvaj János. Csiszár (Cysar) János az ország törvényei szerint harmad magával a fejére tegyen esküt, azután törvényt szolgának néki, azaz a vádlott felakasztatik. 7. (I. 6.) Thaly István felelete Szeöch István ellen. Thaly János komáromi vajdának volt egy Varga Gergely nevű legénye, aki elbocsájtásáért könyörgött Thaly Jánosnak, mondván: immár ő nem szolgálhat, „mert nehéz legény". Elbocsájtást nyert és rövid időre Visegrádra (Misegradban) ment lakni, de egy idő után visszajött Thaly Jánoshoz. A győri Szeöch Istvánt is Komáromba hívták és ott egy födeles hajóban hárman együtt laktak. Varga Gergely egyszer úgy szólott, hogy amely 117 " forintja István uramnál volna, ha vele bármi történne, annak a felét István uramnak, másik felét pedig Thaly Jánosnak hagyja, amit ha István uram tagad, úgy a hitére hagy a felperes fél, illetve ő is kész esküt tenni rá. Törvényt kér. Szeöch István napot kért. - 15 napot megengedtek neki. 45 8. (I. 7-8.)Barbély Simon udvarbíró Szeöch (Szeöch) Benedek ellen a következő panaszt tette: 1600 Szent Jakab hó 2-án 46 nem maga ügyében, hanem tiszte szerint járt el, mert a királyi bor elkezdése előtt levelet írt ura, a győri püspök, melyben megparancsolta, hogy ő a révfalui (refaluy) csapot őnagysága számára foglalja le. Ugyanis oka van annak, hogy ezt meg kell cselekednie. O úgy tett, ahogy őnagysága parancsolt. A soproni Csaby (Ciaby) Péter egy hordó bort hozott, amit Miklós uram akaratjából megvett, mert ugyanis Miklós uramnak is meghagyta őnagysága, hogy bort szerezzen a csapra. Néki [ t.i. Barbélynak] is meghagyta, hogy mindenben segédkezzék; vételben, eladásban, számvetésben és így ami a nyereség, azt meg tudja írni őnagyságának. Ezt követően ő a bort átvitte őnagysága földjére, Német Péter udvarára, ahol is ki kellett volna áruitatnia. Amikor a bort be akarta vitetni, utána ment Miklós pap és Szeöch Benedek, aki nem tudni milyen okkal és szándékkal őt éktelen szókkal illette („hituan ember ros ember nem uagy elegendeö ez üstre, az eleötis ros ember uoltal. ím az polgároknak eletekéit ky 45 Erősen rongált egykorú másolata a II. kötet, 3. p-n található. A súlyosan sérült szövegrész alapján az eltérések szisztematikusan nem regisztrálhatók. 46 Július hó 2-án.
