Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

I. Polgármesterek, közigazgatás, önkormányzat

A vicclapok palántái A régi példák ismeretében megállapítható, hogy a régi polgármesterek újra indulásuk esetén többnyire megnyerték a választást. A két-három terminust kitöltő polgármesterek zöme, ideje lejárta az időskorára és betegségére hivatkozva mondott le állásáról (PL: Nagy Pál, Zechmeister Károly, Farkas Mátyás.). A hajlottkorú polgármesterek mellett mindig megfigyelhetők voltak azok a fiatal szakemberek; ügyvédek, városi tanácsosok, rendőrfőkapitányok, akiket a korabeli vicclapok egyszerűen csak „polgármester-palántának" tituláltak. Rendszerint két, három „palánta" közül került ki az új polgármester. Az önkényuralmi korszakokban persze nem választással kerültek az élre polgármesterek. A nyilasok Karsay Árpádot, a szombathelyi rendőrfogalmazót nevezték ki Győr élére. Botrány a városházán A mindmáig legnagyobbnak és legjelentősebbnek tartott polgármester egy különös véletlennek köszönhette megválasztását. Elődje, Lacza Ferenc méltatlannak bizonyult állására. Több mint 6000 Ft sikkasztására fény derült és a m. kir. belügyminiszter felfüggesztette állásából a vizsgálat idejére. Egy vidéki plébános vagy tanító évi 200 Ft-ot keresett. A nagyméretű sikkasztás minden mozzanatát feltárták. Húsz évre visszamenőleg vizsgálták az alapítványi pénztár megdézsmálását. A „sikítás" miatt negyven városházi alkalmazott veszítette el állását. Volt öngyilkosság, vagyonelkobzás, számonkérés és börtön. Gyakorlatilag szinte az egész város korábbi vezetését lecserélték. Zechmeister Károly, mint Győr város rendőrfőkapitánya indult a választáson és 1888. március 12-én nyert. Polgármestersége korszakhatárnak számít a város életében. Nagy rátermettséggel, rendkívüli energiával látott hozzá a pénzügyek rendezéséhez, az ügyintézés korszerűsítéséhez és a megtépázott tanács tekintélyének helyreállításához. A korabeli bulvársajtó már korábban is, mint polgármester-palántát tartotta számon és a nem túl hízelgő „Pechmeister Kari" nevet akasztották rá. A város talán egyszer szobrot állít neki, hiszen megérdemli. Az utolsó polgármester Győr utolsó polgármesterét (később első tanácselnökét) Markó Gyula Cardó-gyári asztalost 1948. december 22-én választották meg. A Magyar Kommunista Párt tagjaként került a város élére. Később 1957-ben vált kegyvesztetté, amikor egyértelműen kiderült, hogy sem 1956-ban, sem utána nem volt hajlandó „vérgőzösre" venni a figurát. Állítólag a disznószállás vezetését bízták rá. Az 1989-es rendszerváltozás eltörölte a tanácsrendszert és a városok, falvak élére ismét a polgármestert állította. A közgyűlés Kolozsváry Ernőt, az SZDSZ jelöltjét választotta meg Győr polgármesterének.