Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

XI. 1956

Lenin, vagy nem Lenin? A szovjet világbirodalom koporsójába az első szöget a kis Magyarország verte be 1956-ban. A forradalom idején a többség bízott abban, hogy a Vörös Hadsereg végleg távozik az országból, akárcsak Ausztriából, vagy Finnországból 1955ben. A második főváros Győr helyzeténél fogva jelentős szerepet játszott a szabadságharc alatt. A megtorlás idején éppen ezért kitaláltak egy rémmesét a nyugat-dunántúli ellenkormányról, amely állítólag Dél-Korea mintájára jött volna létre és természetesen Győr központtal. A forradalom legrokonszenvesebb személyét Szigethy Attilát, egyenesen a nem létező „ellenkormány" fejének tették meg. A mesét sajnos még nyugaton is többen elhitték, és sokan hiszik el ma is. A Dunántúli Nemzeti Tanács élén Szigethyvel, aki hü követője volt Nagy Imre kormányának. Konszolidált viszonyok jellemezték a várost ezekben a nehéz napokban. A börtön előtti gyilkos lövöldözésen kívül erőszakos eseményekre nem nagyon került sor. Akasztás a városházán Látványos akasztásra is csak egy példát ismerünk, amikor a városháza dísztermében Lenin elvtárs képmását leakasztották és helyére Kossuth Lajos kormányzó képe került. A világsajtóban több fotón megörökítették ezt a jelenetet, sőt híradófilm készült az eseményről. A szocializmus alatt egy komolyabb középületben rendszerint aranyozott keretben, kötelező jelleggel kiemelt helyen volt elhelyezve a legnagyobb „klasszikus" képmása. Vidékre, községi pártházakba csak „intarziás Lenin", vagy gipszből készült kisméretű mellszobrocska került. A győri városháza büszkélkedett még egy Marx- és egy Engels képpel, őket is leakasztották. A raktárak díszei A Vörös Hadsereg bevonulása után újból felakasztották a három klasszikust. Most szegény Kossuthot és Széchenyit, a két magyart távolították el. A hetvenes években megszaporodtak a külföldi látogatók, jöttek a nyugati delegációk a városházára. A konszolidált Kádár-korszakban mind a két magyar és a három nemzetközi is a városháza pincéjében kötött ki. A megyei levéltár munkatársai szabadították meg ötüket a pincéből. Kossuth és Széchenyi levéltári irodákat, míg a nemzetköziek a raktárt díszítették. A magyarok vissza A rendszerváltozás után a magyarok felújítva kerültek vissza a városháza dísztermébe, míg a nemzetköziek maradtak a levéltárban. A történelmi relikviák idővel egyre értékesebbek lesznek. Nyugaton már most is komoly piaca van a szocialista művészet remekeinek. Ki tudja, talán az üzleti haszon reményében még gyártani is fogjuk őket.