Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

III. Épületek, intézmények

Egy s más azért ez idő alatt is történt. A szociáldemokrata Udvaros István, Győr kiemelkedő polgármesterének javaslatára a laktanyát //. Rákóczi Ferencről nevezték el. Nem csak névváltozásról esett szó, funkcióváltásról is tárgyaltak. 1946-tól Udvaros állandó levelezésben állt a Honvédelmi Minisztériummal, a Miniszterelnökkel és a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal, kérve az épületek „honvédelmi igénybevétel alóli mentesítését". Indokai a város jövője szempontjából jelentősek voltak, hiszen a háborús bombázások az intézményben jelentős károkat okoztak, de ezentúl „olyan intézményeket és iskolákat kívánt létesíteni, amely Gyó'r jövendcfoeli hivatásának szolgálnák." Példaként említhetjük a Keleti Kereskedelmi Főiskola felállítását, a Felső Építőipari Iskola, Zenekonzervatórium, Kertészeti Középiskola elhelyezését, valamint a Tankerület Főigazgatóság Győrbe történő visszatelepítését. Úgy tűnt, 1947 nyarán a tervek valóra válhatnak, a Honvédelmi Minisztérium hajlandónak mutatkozott, hogy lemondjon az országban azokról az épületekről, amelyeknek nem ő volt a tulajdonosa. A kijelölt vegyes-bizottság (HM és a város által kijelölt szakemberekből állottj elkezdte tárgyalásait, egyeztető munkáját. A Vörös Hadsereg, mint írtuk 1948 nyarán kiürítette az épülteket. A leromlott, rossz műszaki állapotú laktanyában ideiglenesen még ezen a nyáron beköltözhetett a Vásárhelyi Pál Műszaki Népi Kollégium, a MÁVDAC Teniszszakosztálya, valamint a Cardó Faipari és Kereskedelmi RT. Egy-két hónap és eljött november, az engedélyeket a HM váratlanul visszavonta. Udvaros Istvánt és a város terveit az éppen „történelmileg" kialakuló egypártrendszer elsodorta. Azt gondolnánk, hogy csak a magántulajdont és a kizsákmányoló tulajdonformákat „forradalmasította" az új politikai rend, valóságban Győr város közösségi tulajdonát is bekebelezte az államkincstár. Az ismert államosítási módszerek közül az oly népszerű „önkéntes" felajánlási modellt választották. Az eset a következőképpen zajlott: az államkincstár részére történő bekebelezés legfőbb ürügye, hogy a Vörös Hadsereg által otthagyott, teljesen leromlott épület felújítására a városnak úgysem lenne 4 millió forintja, ráadásul sajnálatos módon a térítési díjra vonatkozó akták eltűntek a háború alatt, így nem állapítható meg, hogy a HM mivel tartozik a városnak. Markó Gyula, az új polgármester végül is megállapodott a HM-mal, hogy az épületek az ő tulajdonukba mennek át cserébe a karbantartásért. S lám így is lett. A városatyák mentségére ideírjuk: tették ezt annak tudatában, hogy a bérleti díjról szóló akták tényleg eltűntek. Miután Győr város polgármesteri irataiban a mai napig sem keletkezett semmilyen kár, az akták akkor is, ma is rendelkezésre álltak, állnak. Idézzünk belőlük néhány adatot: például az 1930-ban kelt szerződésben az állt, hogy évi 47050 pengő 52 fillér térítés jár a laktanyáért, továbbá 10 ezer pengő a tiszti étkezőért és a kaszinóért (kb. egy pengó' volt egynapi napszámbérj. Az iratok meglétét bizonyítja: 1948 áprilisában város Javadalmi Hivatala a polgármester (akkor még Udvaros István) szóbeli utasítására írásban jelentette, hogy a laktanya 1939. évi alapbére 53057 pengő volt. A tulajdon elherdálása a kor „lelkesült" stílusának megfelelően történt, a város közgyűlési jegyzőkönyve megörökítette' „M. M. th. bizottsági tag felszólalásában a városnak úgy sincs anyagi fedezete arra, hogy azt helyreállít-