Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

XII. Győri vegyes

Rába parti csetepaték r Ehen maradtak a sógorok? „Minden város arra törekszik, hogy idegenforgalmat teremtsen. A pénzes utasokért való vetélkedők közé beállott nemrégen nemes Győr városa is, és ezt az akciót általános helyeslés kísérte, mert nemcsak a lokálpatrióták hiúságát legyezgette a jövendő idegeninvázió, hanem a praktikusan gondolkodók jelentékeny anyagi hasznot is reméltek ezen a réven. A mozgalom irányítását a Kereskedelmi és Iparkamara vette a kezébe. Az erre a célra alakult bizottság a tiszteletbeli állások és címek létesítésében, az egymás érdemét felsorakoztató beszédekben, a különböző félhatósági üléseken annyi agilitást árult el a szavak tengerén való evezésben, hogy még a fanatikus kételkedők is sikert jósoltak az idegenforgalom terén. Ilyen körülmények után az a szerencse érte Győr városát, hogy a Bécsbudapesti országút két oldalán való fekvése következtében déli pihenőhelyéül választotta az osztrák autósok ezerfőnyi serege. Ezt természetesen nagyon jól tudta a bizottság is, sőt nemcsak tudta, hanem kommünikében hangoztatta is, hogy ez az eredmény neki köszönhető. Nem is fukarkodnánk a dicsérettel, ha az első idegencsapat látogatása rendben, zavartalanul ment volna végbe. Csakhogy — sajnos — nem így történt. A bizottság vezetői az autósok tömeglátogatásából megtanulhatták, hogyan nem szabad rendezni. Senki nem kívánja a különben tiszteletreméltó, önzetlenül buzgólkodó, lelkes úriemberektől, hogy Reinhardok legyenek a rendezésben, de annyit igenis elvártunk volna, hogy eleve gondoskodjanak arról, hogy a rohanásban megérkezett turistáknak ebédlehetőséget nyújtsanak. Nem tudjuk, kinek a hibájából történt, de megtörtént, hogy a féltucat nagy és még a bécsi ízlést is kielégítő vendéglővel rendelkező Győr városában az idegen autósoknak talán csak a fele jutott ebédhez, négyszázat pedig kereken elutasítottak, mert nem készültek ennyi éhes gyomorra. Elképzelhetjük, hogy ez a négyszáz gyomor nem a mi dicséretünket korogta, mikor étlen-szomjan továbbrobogott Győrből és csak Esztergomban stoppolt le, ahol aztán kitűnően ellátták őket minden asztali gyönyörűséggel, ami szem-szájnak kellemes. " A fenti sorokra a következő választ érkezett: „Pfannl Jenő, a győri autóklub elnöke annak közlését kérte lapunktól, hogy nem Győrből mentek el a vendégek Esztergomba, mint az említett lapközlemény állítja, hanem éppen fordítva, az esztergomiakra számított vendégek is mind ide jöttek. A győri fogadtatásról különben az udvariassági formákat meghaladó, valóságos elragadtatással nyilatkozott az osztrák Touring Club elnöksége, a győri autóklubhoz intézett levelében. Nemcsak a budapesti lapok emelik ki a győri fogadtatás különös kedvességét és gondosságát, de ugyanezt írják a nagy bécsi lapok is. A Magyar Touring Club elnöke pedig azt mondotta, hogy a győriektől kellene tanulni a budapestieknek is. Éppen ennyi elismerés mellett megütközéssel olvasta a