Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

X. Fasizmus, nácik és a II. világháború

Augusztusi levél a győri „táborból" A munka szabaddá tesz? Napjainkban egyes újfasiszta szervezetek megkérdőjelezik a koncentrációs táborok létezését, és tagadják, hogy több millió embert „semmisítettek meg" a lágerekben. Állításuk legnagyobb szépségfoltja, hogy képtelenek megmagyarázni: vajon hová tűntek az állítólag életben maradottak? Talán bizony mind kivándoroltak? Választ persze ne várjunk kérdéseinkre az árjáktól. Magyarország a német megszállást követően elveszítette önállóságát. Sztójay Döme bábkormánya futószalagon gyártotta a zsidó-ellenes rendelkezéseket. A gettók felállítása csak a kezdetet jelentette, a végállomás a gondosan titokban tartott haláltábor volt. A zsidóság többsége reménykedett a megmenekülésben és várta a szabadítókat. Történetünk hősét, Dodonka Ferencet 1944. augusztus 23-án rendőri őrizet alá helyezték és javasolták internálását. A győri lakos és római katolikus Dodonka a budapesti gettóból csomagokat, leveleket hozott az itteni, Budai úti barakkokban elzárt zsidó munkaszolgálatosoknak. Győrből szintén leveleket és csomagokat vitt Pestre. De rajtavesztett. Elkapták, a leveleket pedig az ő vizsgálati anyagához csatolták. Most ezekből közlünk egyet. „Drága Aranka Nénim és Imre Bácsim! Hosszú kutatás után sikerült végre megtudnom címeteket és most felhasználom az alkalmat, hogy egy ismerős, itteni keresztény emberrel életjelt adjak magamról. Mint már bizonyára Ti is tudjátok, drága jó szüleimet a múlt hó elején elvitték ismeretlen helyre, és azóta semmiféle életjelet nem kaptunk felőlük. Miután Győrből is elvittek mindenkit — az itt lévő zsidó hadüzemi alkalmazottakat — összesen harmincnégyünket. Munkaszolgálatra hívtak be, és az itt lévő 310 munkaszolgálatossal együtt egy barakkban lakunk, amely drótkerítéssel van körülvéve és szuronyos katonák vigyáznak ránk. A gyárban — régi beosztásomban — dolgozom, de mint munkaszolgálatos, fizetést természetesen nem kapok, hanem tíz naponként 4 P (pengő) zsoldot. A gyárba ki és be, katonai kísérettel megyünk. Sajnos sehová nem mehetünk, és bizony így pénz nélkül elég nehéz a helyzetünk. A legjobban a cigaretta hiányzik, amelyhez egyáltalán nem bírunk hozzájutni! Elég siralmas a helyzetünk, mert szüleimtől elvettek mindent és ruháim, fehérneműim legnagyobb része otthon volt, és így ezeket is nélkülözni vagyok kénytelen. Remélem jól vagytok és ha lesz időtök, írjatok címemre: Hajós István, kmsz. Győr, IV10 hüsz, Budai úti barakk. Kedves mindannyijótoknak kezeit csókolja: Pista Győr, 1944. VIII. 5. Jancsiról és Petiről tegnap kaptam hírt: Jancsi még mindig Szerbiában van, Peti pedig Kassa mellett! Nekik — szegényeknek — semmit sem lehet küldeni. "