Levéltárismertető és fondjegyzék - Városi Levéltári Füzetek 2/1999 (Győr, 1999)
A kiegyezés után
ben. Ezzel kapcsolatosan néhány általános tájékoztató útmutatást is tartalmazott a szakvélemény. így többek közt felsorolta, hogy a különféle bárcakönyveket, kórházi és gyógytári számlákat, pénztári mellékleteket (utalványok, nyugták) okvetlenül meg lehet semmisíteni, miután sem gyakorlati, sem tudományos értékük nincsen. Hasonlóképpen kiselejtezhetők néhány esztendő elmúltával a cseléd-, tolonc-, mozgósítási-, bordély-, kihágási ügyek iratai, a piaci árjegyzékek, a halottkémi jelentések, valamint nagyobb részükben a rendőri ügyek aktái. Az árva-iratoknál figyelembe kell venni a 32 esztendős elévülési időt, míg az adófókönyvek megtartását az illetőség megállapíthatása indokolja. Ugyancsak meg kell tartani a városi számadás-könyveket, melyek a város anyagi viszonyaira, gazdálkodására vonatkozólag igen értékes forrást jelenthetnek a jövőkor kutatói számára. Az elévülési idő elmúltával azonban az árvairatokat is selejtezés alá kellene venni és az adókönyvek közül azokat is, melyekbe a portionalis kivetéseket vezették, hiszen az adófókönyvek ezekről úgyis felvilágosítást nyújtanak. Éppen így az alapok számadás-könyveit is meg lehetne rostálni, főleg a megszűnt alapokét, mivel a közgyűlési jegyzőkönyvek részletesen rögzítik az ilyen számadásokat az évi zárások alkalmával. „Mindezekpersze csak irányvonalak, a tulajdonképpeni selejtezési tervezetet — írja befejező részében a javaslat — a levéltárnoknak kell elkészítenie, mint aki legalaposabban ismeri anyagát. Neki kell legjobban tudnia, hogy a selejtezésre váró iratsorozatok közül melyeknek van, vagy lehet értéke, jelentősége a város helytörténete, ipara, kereskedelme, egyházi élete, művelődési állapota, vagy egyéb vonatkozása szempontjából. A segédkönyveket természetesen semmi körülmények közt sem szabad kiselejtezni. A kész tervezetet a munka megkezdése előtt selejtezési bizottság elé kell terjeszteni felülvizsgálat céljából. Annak jóváhagyása után lehet a tényleges selejtezéshez hozzáfogni. "— Illésy Jánosnak e szakvéleményét Pauler Gyula azzal küldte be a városhoz, hogy a benne foglaltakat a maga részéről is teljes mértékben helyesli, és még arra hívta fel a tanács figyelmét, hogy a törvényhatósági döntés után a selejtezési tervet a belügyminiszternek is fel kell küldeni, mert csak a legfelsőbb engedély birtokában szabad a munka végrehajtását foganatosítani. A magisztrátus a megadott szakértői véleményt elfogadta a városi levéltár rendezésének alapjául s utasította Sefcsik Ferencet, hogy egész plánumát ezen irányelvek figyelembevételével módosítsa, illetve mielőbb terjessze be a selejtezésre vonatkozó részletes tervezetét. A munkakedvtől fűtött, ambiciózus levéltárnok ezt a beadványát is meglepően rövid idő alatt elkészítette. Kísérőiratában kifejtette, miszerint a terv összeállításánál az volt a főszempontja, hogy a levéltárat oly történelmi és jogi tárháznak kell tekinteni: „ mely mintegy kikristályosodott tömegben őrzi az utókor számára mindazt, ami az idők folyamán — itt specialiter a város életében —fejlődött, átalakult, tökéletesedett, avagy újítások miatt megszűnt, s így az arra hivatott tényezők által az iratokban megörökítve, mintegy? lenyomódott. " 9 A selejtezés mértéke tehát csak olyan határon mozoghat, hogy a visszamaradó iratokból a
