Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HORVÁTH JÓZSEF: A győri polgárok a végrendeletek tükrében

katonaság viszont a fizetése egy részét posztóban kapta, s mint Gecsényi Lajos utalt rá, ezt részben megvarratta, részben eladta, így meglehetó'sen nagy volt a posztó forgalma a városon belül. A ruhatár egyébként viszonylag változatos volt, erről azonban inkább már a hagyatéki leltárak beszélnek, mint a végrendeletek. A személyes értéktárgyak közül nagyon ritkán rendelkeznek könyvekről: nagy valószínűséggel azért, mert ezt esetleg már elosztották a végrendelkezés előtt. Én mindenesetre feltételezem, hogy annál a 9 forrásnál, amely az 1000-ből könyvet említ, lényegesen több olyan testáló volt, akinek könyve is volt (más adatokból ezt lehet tudni). Mindenesetre a végrendeletekből csak ennyi jön ki, s ezekben is csak általánosságban írnak; nagyon ritkán nevezik meg, esetleg cím vagy téma szerint, hogy milyen könyvről van szó. Viszonylag részletesek a gyűrűk leírásai: főként azt részletezik, milyen kő van benne, hány grammot nyom és mennyi az értéke. Még részletesebbek az adatok, ha netán zálogban van az az értéktárgy: olyankor abszolút részletességgel leírják, hogy vissza tudják pontosan kérni. Nagyon gyakran előfordul a pártaöv, kb. minden negyedik testálónál említtetik, nem ritkán több is. Ezek súlyát, értékét, díszítését szokták viszonylag részletesen leírni. Mellettük a kupák, kannák és poharak, amit még esetleg részletesebben leírnak. És katonáknál a fegyver, mint értéktárgy, amennyiben az díszes, esetleg aranyozott vagy ezüstözött a markolata. Készpénzük — mint említettem — nagyon kevés volt: ezt általában ládában tartották, esetleg zacskóban; egy esetben van adatunk arra, hogy a 100 aranyát egy gurgulácskában tartotta a testáló. Volt olyan végrendelkező is, akinek semmije sem volt. Egy erre utaló idézettel zárnám ezért ezt a felsorolást: 1627-ben egy Koppány Miklós nevű testáló azt mondja, hogy az adósait fizesse ki a felesége abból, amije van; „mert sem pénzre, sem ezüstneműre, sem egyéb eszközre, az mi nincs, nem tehetek testamentumot." Nagyjából ezt szerettem volna elmondani a győri polgárok mindennapi életéről, főként annak kereteiről, hiszen azt hiszem, a család, valamint a városi környezet az, amiről kevesebbet lehet tudni. A vagyontárgyak említése pedig úgy lenne izgalmasabb, ha legalább részletesebb leírás vagy vetített kép is lenne róluk, hogy mutatni is tudjam. De talán a felsorolás is mutatja, hogy — ha e téren esetenként a források egy része szegényes is —, összességében ekkora mennyiségű forrásból már kijön valamilyen kép.