Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

BAMA JÓZSEF: Győr polgármesterei

Utódját Farkas Mátyást az 1915. június 28-i közgyűlésen választották meg. Farkast 1919. április 22-én a Tanácsköztársaság alatt lemondatták, majd később internálták is. A proletárdiktatúra bukását követően 1919. augusztus 6-án foglalta el ismét hivatalát. 1928. szeptember 30-i időponttal helyezték nyugállományba. Hivataláról sajátkezűleg, önként mondott le, hogy helyét átadja egy nálánál fiatalabb, ambiciózusabb személynek. Az őt követő Szauter Ferenc, majd Späth Gyula és végül Koller Jenő esetében a kezdőpont mindig az a nap, amikor a közgyűlés őket megválasztotta, a végpont pedig a nyugállományba helyezésük időpontja. Egyedül Koller Jenő nyugállományba helyezése a problematikus eset. Őt az 1944. október 15-i nyilas államcsíny után, az újonnan kinevezett Magyarffy Gyula nyilas főispán szinte azonnal elmozdította állásából. Koller Jenő elegendő szolgálati idő birtokában kérelmezte nyugdíjazását, amit meg is kapott. így formailag 1944. december 2-án került nyugállományba. Az új polgármester beiktatásakor még látványosan el is búcsúztatták. Az újonnan kinevezetett nyilas polgármester Karsay Árpád 1944. december 2-án foglalta cl hivatalát, de Vájna Gábor nyilas belügyminiszter, csak 1945. február 18-án nevezte ki hivatalosan Karsayt. Polgármesterségének megszűntét március 28-ára tesszük. A város közgyűlési és kisgyűlési jegyzőkönyvében is szerepel a következő mondat: „Az orosz hadsereg 1945. évi márczius hó 28-án Győr városát megszállta, és dr. Karsay Árpád polgármester elmenekült." A polgármesteri teendők ellátásával 1945. április 1-én újonnan megbízott dr. Vélsz Aladár mindössze két hónapig töltötte be ezt az állást. Udvaros István Győr szabad királyi majd törvényhatósági jogú város újjáalakult közgyűlése 1945. június elsején egyhangú lelkesedéssel, közfelkiáltással polgármesterré választotta Udvaros István egykori vasúti szertárnokot, a Szociáldemokrata Párt győri (és korábban észak-dunántúli kerületi) titkárát. Első ízben fordulhatott elő, hogy a magyar ipar egyik legjelentősebb vidéki centrumában a munkásság érdekeinek következetes szószólója és képviselője került a városháza első tisztviselőjének posztjára. Olyan ember, aki a szociáldemokrata munkásmozgalomban szerzett három évtizedes tapasztalatával nemcsak a háborúban rommá lett város felépítésének szervezésére és irányítására vállalkozott, de első ízben kísérelte meg, Zechmeister Ká-