Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

BAMA JÓZSEF: Győr polgármesterei

Bana József Győr polgármesterei A polgármester (Bürgermeister) a városi önkormányzat német típusú tisztviselője, a feudális kori Magyarországon igen bizonytalan körvonalakkal. A polgármesteri állás első jeleit Sopronban (XIV. század) és Pozsonyban (XV. század közepe) találjuk meg. Kezdetben kisebb hatáskörrel a városi pénztár és számadások ellenőrzésében vett részt. Nagyobb jelentőségre — valószínűleg bécsi hatásra — csak Sopronban emelkedett, ahol a XIV. század végén már a város élére került, megelőzve rangban a bírót is. Budán a török kiűzését követően került hasonló helyzetbe a polgármester. Pozsony példáját szintén a XVII. század vége felé követték a környező kisebb városok, amennyiben gazdasági ügyek intézésére megszervezték a polgármesteri állást. 1743. március 6-án Mária Terézia királynő kiadta azt a nagy jelentőségű kiváltságlevelet, amely Győrt a szabad királyi városok sorába emelte. A kiváltságlevél értelmében az ország negyedik rendjében Győr is ülési szavazási jogot nyert, s az ország általános üléseire külön királyi levéllel hívták meg. A város tanácsát és polgárságát — bár egyénenként nemesi jogokat nem élveztek — az ország valódi és kétségbe nem vonható nemeseinek kellett tekinteni, minek következtében közadókat a város csak az országnak fizetett, s az országgyűlési taksát is a többi szabad királyi város mintájára térítette. A város saját területén földesúri jogokat gyakorolt, s a bírót és a 12 tanácsost (1789-től a polgármestert is) Szent György napján a kommunitás szabadon választhatta meg. A tanács a szabad királyi városok törvényszéke elé tartozó ügyekben maga ítélkezhetett, s innen a tárnoki székhez lehetett fellebbezni. A kiváltságlevél a városnak a pallosjogot is megadta. Balázs Péter hívta fel a figyelmet, hogy a kiváltságlevél elnyerése utáni feudális kori győri városigazgatást, ezen belül is az önkormányzat gyakorlásának kérdéseit még meglehetős homály fedi. A kiváltságlevél a bíró és a tanácsosok választását a város kommunitására, azaz a polgárság egészére ruházta. (A polgárjoggal nem rendelkező egyének, akik a lakosság túlnyomó többségét alkották, a város igazgatására semmiféle befolyást nem kaptak, a városi hatalomba való — legalább részleges — bevonásukra 1848-ig egyáltalán nem került sor.) Országos viszonylatban több átfogó tanulmány mutatott rá arra a jelenségre, hogy a tisztségviselők választása a városi polgárság kezé-