Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HORVÁTH JÓZSEF: A győri polgárok a végrendeletek tükrében

olyan jegyzők és írástudó személyek, akik felhívták a figyelmüket, hogy hol kell vigyázni. Vannak olyan esetek melyekben egyértelműen azt vallja a testáló, hogy őneki ugyan semmit nem hagyott se apja, se anyja, amije van, azt mind ő szerezte. Nyilvánvalóan azért tartotta szükségesnek ezt hangsúlyozni, hogy szabadon rendelkezhessen a teljes vagyonról. Hogy aztán ezt elhitték vagy nem, az más kérdés. Voltak ebből bonyodalmak, de a jelenség jól mutatja, hogy a korabeli győri polgár igyekezett a saját rendelkezési szabadsága számára minél nagyobb vagyonhányadot megszerezni. A másik, hogy igyekezett a káptalan, mint földesúr befolyását ebbe az irányba megnyerni, azaz olyan adományokat tenni a földesúr fele, hogy a káptalannak ne álljon érdekében sokat „kötözködni" a végrendelettel. Ez a XVII. század első felében nagyon jellemző állapot. Jóformán nincs olyan végrendelet, amelyik ne hagyna a káptalannak valamit, általában készpénzt, néha többet is. Bedy Vince kutatásaiból ugyan tudjuk, hogy a káptalan előírta: a végrendelet jóváhagyásának kelléke, hogy megemlékezzék a földesuráról a jobbágy, és ún. testpénzt kell hagynia a földesúrra, amit 1 forintban állapítottak meg. (Az 1 forint akkor nagy pénz volt. Hogy pár áradatot mondjak: 2 forintért készített a szabó egy nadrágot, 3 forintért csináltak egy csizmát, 10 forintért egy jó tehenet lehetett vásárolni, 15 forintért egy paripa lovat, 80-100 forint körül egyszerűbb házakat lehetett kapni. Ez csak néhány adat, hogy az 1 forint értékét, illetve a többi összeget, amit előadásomban említek, tudjuk hova tenni. Tehát az 1 forint nem volt jelentéktelen összeg.) Azonban az figyelhető meg, hogy a győri polgárok jelentősebb része 1 forintnál többet hagy a földesurának, nyilvánvalóan azért, hogy a jóindulatát megnyerje, s ezáltal a saját örököseinek nagyobb vagyonhányadot tudjon megszerezni. Ugyanakkor a káptalan is érdekeltté volt téve abban, hogy szülessenek ilyen végrendeletek, amelyekben számára adományokat tesznek, és ezek fennmaradjanak, bemásolásra kerüljenek a végrendeleti könyvekbe. A XVII. századból 3 végrendeleti könyv maradt fenn. A káptalannál 807 végrendeletet másoltak be. Tehát a kb. 1000 végrendelet 80%-a könyvbe bemásolva a káptalannál őrződött meg. További 10%-a körülbelül testamentumlevél formájában a káptalannál, és csak 10%, ami más úton-módon maradt fenn. Ez is mutatja, hogy valószínűleg sok elveszhetett az idők során, hiszen elvileg a másolatot valamiről készítették, tehát ha van 800 másolat, valahol kellett lenni legalább ennyi eredetinek is. Ennyit röviden általánosságban a végrendeletekről, és most arról, hogy mit tudunk meg a győri polgárok mindennapi életéről a végrendeleteik tükrében, azon túl, amit már eddig is mondtam.