Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

GECSÉNYI LAJOS: Vázlat Győr XV1-XV1I. századi történetéről

delmek elleni védelmet szolgálta, hiszen Erdély a török függőségben lévő önálló fejedelemség, potenciálisan ugyancsak veszélyt jelentett a Habsburg hatalom alatt lévő királyi Magyarországra. Hardegg 1592-ben került Győrbe főkapitánynak, és ez a két év igazából kevés volt ahhoz, hogy megismerje az itteni helyzetet. Az ostrom idején kétezer főt meghaladó helyőrség állt rendelkezésére, azonban az a tény, hogy a Mátyás főherceg, a későbbi II. Mátyás király vezetése alatt álló császári sereg elvonult az erődváros alól, előrevetítette az ostrom kimenetelét. A várban a 2000 főnyi helyőrségben a magyarok csekély számban voltak képviselve. Ennek is megvan a magyarázata. A magyar katonaságot a nagy végvárakban általában a lovasok jelentették, akik portyáztak, akik a várból a hódoltságba vonultak, a hódoltságot ellenőrizték. Az erődítmény nagyságú várak védelmét, különösen ostrom idején főként német gyalogság, tüzérek, illetve ebben az időszakban Győr esetében olasz segédcsapatok látták el. Hardegg több héten át sikeresen ellenállt a török ostromnak, végül a katonaság nyomására (a védekezésben részt vettek az itt maradt győri polgárok, tehát a civil lakosság is) kénytelen volt tárgyalásokat folytatni a vár feladásáról és átadni azt a törököknek. Egy év múltán Bécsben az Am Hof téren, a hadbíróság ezért halálra ítélte és lefejeztette, miként azt a mérnök főtisztet is, aki még nála is vétlenebb volt az egész feladásban, hiszen 1594 márciusában került Lotharingiából Győrbe. Igazán nem sok esélye volt arra, hogy az ostrom előtt bármiben változtasson a vár állapotán. Ok ketten, tehát Hardegg főkapitány és Nicolaus Perlin mérnök-főtiszt bűnhődtek a győri vár feladásáért. A többi parancsnokot, tisztet fölmentette a hadbíróság, és továbbra is részt vettek a magyarországi hadi eseményekben. Miként fölmentették a szentmártoni vár, tehát Pannonhalma parancsnokait és a főapátot is, akik a várat ugyancsak átadták a töröknek. Nekik is legfeljebb a hősi halálra, mintsem a védekezésre lett volna esélyük. A török uralom elől a város lakossága, természetesen aki tehette (és majdnem mindenki megtehette), elmenekült a városból, de elnéptelenedtek a következő évek folyamán a Győr környéki falvak is. Ez az elnéptelenedés két fázisban ment végbe. Először 1594 és 1598 között, majd pedig 1598 és 1600 között. Ez a két év sem volt ugyanis egészen veszélytelen, mert 1598 márciusától, amikor Adolf Schwarzenberg és Pálffy Miklós csapatai felszabadították Győrt, a következő két évben a város zsoldos megszállás alatt állt. Vallonok, németek táboroztak a romok között és a messze környéken, akik nem kevésbé voltak kíméletlenek a lakossággal szemben, mint a törökök. Zsoldos katonák voltak, ugyanúgy elvették, amit akartak, ugyanúgy megölték, azokat akik ellenálltak, mint a törökök. Ebben a két évben lényegében az volt a tét, hogy a polgári lakosság egyáltalán vissza-