Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

GECSÉNYI LAJOS: Vázlat Győr XV1-XV1I. századi történetéről

Dunántúlon lévő két fontos végvár eleste nagyon komoly gazdasági átrendeződés előidézője lett. A győriek mindig fontos szerepet játszottak a nyugat felé irányuló kereskedelemben mint közvetítők, vagy résztvevők. Nyoma van annak, hogy az 1530-as években az akkori gazdasági vezető szerepet játszó német városok, Nürnberg és Augsburg néhány kereskedője győriekkel is kapcsolatban állt. Látogatták a pesti vásárokat, ahol erdélyiekkel kerültek összeköttetésbe. Érthető, hiszen a város az ország azon kevés helyei közé tartozott ahol hat éves vásárt tartottak és amelynek lakói vámmentességet élveztek már a XIII. századtól kezdve. Ez a szerep 1566 után fölerősödött. Két ok miatt. Az egyik az, hogy a török megszállás nyomán az ország kereskedelmi központjai megváltoztak. A nyugati kereskedők már nem utazhattak az ország belsejébe a török megszállás miatt, ők Bécsig, vagy legfeljebb a határvidékig jöhettek. Ennek a határvidéknek az utolsó biztos pontja Győr volt. Tehát a határ mentén, a hódoltsági és a királyi Magyarország határán Győr vált olyan hellyé, ahol a várfalak és az itt állomásozó katonaság árnyékában változatlanul lehetett vásárokat, piacokat tartani, a nyugati iparcikkeket továbbadni. E kereskedők viszont a XVI. század második felében a Tiszántúlon, messze Erdélyben vagy akár Moldvában, tenyésztett szarvasmarhát, juhot vásároltak, ők biztosították a Német-Római Birodalom városainak húsellátását, amelyek lakossága ebben az időszakban jelentősen gyarapodott, ahol a lakosság már nem foglalkozott mezőgazdasági termeléssel. Az ő számukra, miként Bécs és környéke számára is a keleti területekről, Kelet-Közép-Európá-ból, elsősorban Magyarországról, Lengyelországból igyekeztek beszerezni az élelmiszer szükségleteket. Miközben Nyugatról iparcikkeket hoztak a kereskedők és azzal Bécsig, onnan pedig Nagyszombatig, Pozsonyig, Győrig, vagy Magyaróvárig jöttek, a hódoltságból érkező hatalmas szarvasmarhacsordák és juhnyájak Nagyszombat, a Vág-mente mezővárosai és nem utolsósorban, sőt egy időszakban első helyen, Győri piacain cseréltek gazdát 1577-78-79 táján, a nyolcvanas években százezret meghaladó nagyságrendben. Óriási szám ez még mai szemmel nézve is. Nyilván ennek jelentős hatása volt a város lakosságára. Miközben a katonák száma folyamatosan gyarapodott, kialakult egy olyan kereskedő réteg, amely maga is aktívan bekapcsolódott a szarvasmarha-kereskedelembe. Az alföldi tőzsérek nem mehettek tovább nyugat felé, miután török alattvalóknak számítottak. Ezért részben a győriek vették át tőlük az állatokat és hajtották tovább nyugat felé: Bécs, Bécs környéke, vagy akár Nürnberg és Augsburg piacaira. Ez a kereskedő réteg az 1570-es években kezdett megerősödni, és a legtehetősebbek, leggazdagabbak még a török megszállás előtt számottevő vagyonra tettek szert, majd a vagyonhoz egy részük nemeslevelet, nemes-