Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

GECSÉNYI LAJOS: Vázlat Győr XV1-XV1I. századi történetéről

roshoz, a váraljához lazán csatlakozó külső városrészek közé. Nyilvánvaló lett, hogy ha valaha itt egy erődítmény épül, márpedig ez hamarosan bekövetkezett, akkor mindaz, ami kívül van, kívül marad, hamarosan el fog pusztulni. Győr városaként viszont az marad meg, ami a falakon belül kerül, így is történt. Az 1550-es évek kezdetétől, amikor a város az országos főkapitány, tehát a Habsburg Magyarország országos főkapitánya tisztjét viselő Sforzia Pallavicini őrgróf, olasz zsoldosvezér székhelye lett, az építkezések odáig jutottak, hogy a falakon kívülmaradó külvárosok, ilyen volt a Szent Benedek plébániatemplom körüli falu, a Szent János lovagoknak valahol a Pándzsa patak, tehát Kismegyer felé lévő rendháza körüli telep, a Kertesszernek nevezett, talán a Kálvária utca táján fekvő kis falucska igen gyorsan elnéptelenedtek, elpusztultak. Lakóik szerencsés esetben, ha tudtak, beköltöztek a belső városrészbe, ha nem, akkor átmentek a Rábán és a Rába és Rábca között megalapítói lettek a ma Újváros néven ismert városrésznek. A városrész első említése valamikor az 1540-es évek első felében bukkant fel Nova Civitas néven és első lakói egyértelműen az elpusztult Győr körüli kis falvakból vagy a távolabbi területről menekülő emberekből tevődtek össze, miként menekültek vertek tanyát valamivel később a Rábca és a Mosoni Duna között fekvő Szigeten (Győr-Sziget) is. A város történetének utólag legendássá vált eseménye volt az 1529-es Bécs elleni török hadjárat. A hatalmas seregvonulásnak, amely értelemszerűen az itt vezető „nagy hadiúton" zajlott le, az emléke az eddigi helytörténeti irodalomban úgy maradt fenn, hogy Christoph Lamberg királyi fővadászmester, várkapitány felgyújtatta a várost, és elmenekült a török elől. A történeti források pontosabb vizsgálata azt látszik bizonyítani, hogy nem Lamberg volt, aki felgyújtatta a várost. O ugyan valóban elhagyta katonáival együtt Győrt, hiszen nem sok esélye lett volna, hogy a török szultán seregével szembeszálljon, azonban azok a könnyű lovasok, vagy — ahogy később mondták — huszárok, akik Bakits Pál parancsnoksága alatt álltak, a rábai átkelőkön többször megtámadták a törököket mire azok bosszúból ágyúztatták a várost. Ennek nyomán keletkezett a tűzvész, amelyben a város egy része a lángok martalékává lett. Rögtön azt is hozzátenném, hogy a helytörténetírás hajlamos egy-egy város történetét nagy tűzvészekhez kötni, noha ezek a tűzvészek mindennapos, mindenéves jellemzői voltak a települések történetének, miután a házak jó részben fából épültek, és a lakosság a szervezett tűzvédelemre nem volt berendezkedve. Bárhol keletkezett tűzvész rossz időjárási viszonyok között pillanatok alatt elhamvasztotta a házakat. A vár átépítése az 1550-es években különösen jelentős fordulatot hozott. 1555-ben döntöttek Bécsben a központi kormányszervek, hogy Győr-