Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

WINKLER GÁBOR: Győr építészete

bök, kerültek bontócsákány alá. Emellett az újonnan épített házakkal sem tudott a közvélemény kibékülni; főleg a házak nagy méretei, hangsúlyos tömegessége váltott ki erős ellenérzést; legtöbb helyen a történeti beépítési vonaltól is eltértek, melynek következtében indokolatlan teresedések, tölcséresedések és törések jöttek létre, további zavarokat okozva az egyébként is alaposan megbolygatott városképben. Közben a déli területeken nagy ütemben épültek az új lakások; néhány év alatt szürke betonházak széles, nehezen áthatolható gyűrűje fogta körbe az ígéretesen induló Nádorváros villanegyedét. A Belváros lakosságának jelentős része átvonult e lakótelepekre. Az 1980-as évek legelején Acél Gábor új tervet készített a Belváros megújítása érdekében és ebben — szinte véget nem érő viták után — végére dekralálta a központ történeti egységét és területének oszthatatlanságát. Nagy feltűnést keltő terve ezen túl is egy sor fontos, új gondolatot vetett fel, így a városközpont és Nádorváros egységes gyalogos zónává történő átalakítását a Szent István út teljes hosszában kívánatos süllyesztésével, a Baross híd gyalogoshíddá való átalakításával. Sajnos e gondolatok megvalósítási esélyei egyre csökkentek, mígnem a város lemondott kivitelezésükről; pedig e kapcsolatokra egyre nagyobb szükség lenne. Terve ugyanakkor viszonylag kisebb részletességgel fogalakozott a hajdani Ferenc- és Ferdinánd város továbbfejlesztésével. Pedig éppen ezeken a terülteken nőtt meg leginkább az építőkedv. Az átépítés — összhangban a tervekkel — a meglevő, szövetszerű városszerkezet feladásával járt; utóbbit keretes beépítés váltotta fel. Az ilyenfajta beépítésnek azonban éppen a belvárosban nem voltak hagyományai; hosszú, monoton házsorok jöttek létre, hatalmas, tervezetlcn udvarokkal, melyeket aztán hamarosan beleptek a garázsok, fészerek. E területeken a remélt „gazdagodás" helyett a „leépülés" jelei mutatkoztak. A műemlékileg védett tömbök megújításának alapjául szintén Acél Gábor tervei szolgáltak; itt a továbbtervezés az elképzeléseket sok részlettel gazdagította. Bár mindig „városrekonstrukcióról" beszéltek, mi soha nem tagadtuk, hogy ami itt történt, több egyszerű helyreállításnál; végeredményben eddig is óvatos és céltudatos, a történeti környezetet tiszteletben tartó városfejlesztés folyt e területen. A házak kívül-belül megújultak, a városszerkezet udvari átjárókkal, belső üzletutcákkal gazdagodott, a földszintek átépítésével szórakoztatóbbá vált a városi élet. A munkák során alig bontottunk, inkább kiegészítettük a megbomlott városszövetet. Különösen nagy súlyt fektetünk a városkép „harmadik dimenziójának"', az udvarok és átjárók kialakult rendszerének a megtartására.