Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

WINKLER GÁBOR: Győr építészete

középület — közöttük Hajós Alfréd uszodája, Lakatos Kálmán íves idegenforgalmi pavilonja; és egy-két nagyobb lakóépület is, így Friedrich Lóránd városi bérháza és Urbancsok Tibor nagyvonalú vagongyári bérháza, a legigényesebb anyagok és legkorszerűbb épületgépészeti berendezések — központi antennarendszer és házi telefonközpont alkalmazásával. Mindkét épület szépen illeszkedik környezetébe, és az adott helyen kiemelt városképi feladataiknak is mintaszerűen megfelelnek. A várostervező építész — Weichinger Károly ugyanakkor világosan látta, hogy a Belváros a 19. és 20. században épített negyedeivel együtt egy városszerkezeti egységet alkot; óva intette kollégáit, hogy ezen változtassanak. „A hangsúly itt a városmag korhű restaurálásán van — az utcák, terek, arra érdemes házak, udvarok történeti hangulatának visszaállításán — esetleg kiegészítésén. Egészségügyi és forgalmi problémák itt másodrendűek" — írta 1943-ban. Városmegújításról azonban egyelőre nem volt szó; alig telt el néhány hónap, és a város romokban állt. Nemcsak az ipari épületek semmisültek meg, nagyok voltak a veszteségek a Belvárosban és Gyárvárosban is. Alig ültek el a harcok, paradox módon ismét csak városrendezési kérdések kerültek az előtérbe; a hatalmas háborús pusztítások láttán a legradikálisabb elképzelések megvalósítása sem látszott lehetetlennek. Elpusztult például a főpályaudvar és ezzel elvileg lehetővé vált a vasút délebbre helyezése — vagy ahogy Weichinger Károly tervében javasolta — a pálya lábakra állítása. Egyértelmű volt azonban, hogy mindenekelőtt a helyreállítási munkákat kell elvégezni. Az első elképzelésekből rögtön kiderült, hogy akik a helyreállításokat irányítják, igazából nincsenek tisztában a város építészeti értékeivel. Egy sor „kulcsépület" nem került helyreállításra; lebontották például a Szent István utat szegélyező, sérülést szenvedett, tornyos-kupolás városi házak nagyobb részét, de romboltak a Baross úton és közvetlen környékén is. Ha mást nem, a sarokkupolákat szinte minden épületről eltávolították - ezzel jellegét veszítette a korábban változatos utcakép. Aztán megindult a hiányzó házak pótlása is. Amíg a szabad területeken néhány egészen jó épület, épületcsoport keletkezett (Árpád úti lakónegyed, gőzfürdő), addig a hézagtelkek beépítésénél az első pillanattól kezdve érezni lehetett azt — a meglevő környezetet semmibe vevő — erőszakosságot és kíméletlenséget, amellyel a modern építészet jellemző vonásait kívánták ráerőszakolni a Belvárosra. Kevés új ház épült, legtöbbjük azonban kiemelkedő fontosságú helyen — így főleg a Baross út foghíjas telkein. Nem lehet nem észrevenni azt a nagy buzgalmat, ahogy ezek a lapos tetős, tagolás nélküli házak egy elképzelt „új Győr" új arcát kívánták megmutatni. Meglepő, hogy még az ötvenes