Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TOMKA PÉTER: Györ a régészeti ásatások tükrében a kezdetektől a középkorig

elfoglalta. Hatalmas cölöpszerkezetű építmény volt, kocsi szélességű lejáró vezetett bele. A nagy tárházat mindenképpen a 10. századra (talán Géza uralkodásának idejére) kell kelteznünk. Még ezt is megelőzte egy kis földbe mélyített kunyhó tűzhellyel. Belőle származik az gömbhasű, grafitos anyagú edény, aminek pontos párhuzamát nem találom ugyan sehol, de formája délnémetországi kerámiákra emlékeztet, anyaga meg egykorú délmorvaországi és alsóausztriai lelőhelyeken jellemző. Anyag és forma egyelőre csak nálunk találkozik, ennek ellenére (elsősorban a grafit miatt) biztos, hogy importáruval van dolgunk és a nagyon korai, 10. századi dunai kereskedelemmel függhet össze. Ez tehát az első, honfoglalás utáni objektumunk. Aztán következik a nagy tárház, majd all. századi erődítés és az ahhoz csatlakozó, szintén tárolásra alkalmas épületsor. Építésük és pusztulásuk (kivéve az utóbbit) jó száz éven belül játszódott le. Találtunk mindenesetre olyan 11. századi építményt, amely feltételezi olyan hatalmi szervezet meglétét, ami azt meg tudta töltetni és olyan termelés meglétét, ami képes volt a tárházat megtöltő fölösleget előállítani. Az alján egyébként égett gabonamaradványokat figyeltünk meg. Alaposan át kell tehát értékelnünk azt a képet, amit a 10. századi magyar gazdaságról régebben még a tankönyvek is írtak, és amihez néhány jónevú történész ma is makacsul ragaszkodik, hogy ugyanis a magyarok a Kárpátmedencében nomád állattenyésztést űztek, nyájaik után kóborolva és a kalandozásokra azért volt szükség, mert a bomló nemzetségi társadalom katonáskodó rétegét valahogy el kellett tartani, valamint, hogy egész földművelő kultúránk tulajdonképpen a helyben talált szláv népességtől származik. A kép megváltoztatásához persze nemcsak a győri ásatások eredményei vezettek — de azok is hozzájárultak. Érdekes, hogy az első magyar temetőket továbbra is a többször emlegetett külső sávban találjuk: a Szeszgyárnál, a Téglavető-dűlőben, a Lehel utcában, a Rábán túl a Pós-dombon. Az azonban már kétségtelen, hogy a Káptalan-domb területét a 10. században megszállták a magyarok. Itt épült ki aztán az ispáni vár, amelynek életét bemutatni már nem az én kötelességem lenne — ha a régészeten kívül bőséges forrásanyag állna rendelkezésre. Az én tisztem marad tehát elmondani, hogy a győri várat is föld-fa szerkezetű sánc védte, ezt ugyan a későbbi építkezések során a koranépvándorláskori rétegekig lehordták, megmaradt azonban utolsó gerendája, amelyhez (más egykorú sáncokhoz hasonlóan) égett vörös réteg csatlakozott, a vízszintesen összerótt gerenda szerkezet maradványaival. Említettem már, hogy a pontosan a 10. századi tárház fölött elhelyezkedő építmény annak nemcsak helyét, de jórészt funkcióját is örökölte: tárolásra használták elsősorban. Relatív időrendje nem lehet vitás: keltezhető a vörös rétegből elő-