Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

GÖCSEI IMRE: Győr földrajza

Nagy-Duna) is, mert hatása — gondoljunk az 1954-es árvízre — Győr életére is hatással van. A Duna Győrtől, a város centrumától 8,8 km távolságra folyik, a város mai határától már csak 3,2 km távolságra található. Hatása régebben az árvizek kialakulásában volt fontos, ma Győr vízellátásában játszik döntő szerepet. A Duna a kisalföldi nagy hordalékkúpot középen szeli ketté. A hordalékkúp északi része a Szlovákiához tartozó Csallóköz, déli darabja a Szigetköz, amelyből Révfalu, Kisbácsa és Bácsa határa ma már Győrhöz tartozik. A Duna a Dévényi-kapun keresztül éri el a Kisalföldet, ahol szakasz jellege megváltozik, alsószakasz jellegű lesz, azaz hordalékát lerakja, medrét feltölti, számos ágra szakad. A szabályozás előtt a sok ágra szakadozott Duna egyes ágakat kiszélesített, kimélyített, másokat hordalékával feltöltött. így a hajózható medrek helye és állapota állandóan változott. A közép- és nagyvizek idején, azaz tavasztól a nyár közepéig az ausztriai szakaszról nagy hordaléktömeg érkezett. Ha az áradás leapadt, a hordalék lerakódott, zátonyok keletkeztek, amelyek akadályozták a hajózást. Télen a zajló jégtáblák a kavicszátonyokon fennakadtak, a jégtorlaszok még az aránylag alacsonyabb vizeket is annyira felduzzasztottak, hogy a jeges árvíz elöntötte a Szigetköz és a Csallóköz egyes részeit. A Szigetközt és a Csallóközt felépítő kavicsos, kavicsos homokrétegek vízáteresztők. Éppen ezért a talajvíz szintje erősen függ a Duna vízállásától. A Duna magas vízállásakor belvizek pusztítottak. Ez a három tényező: a hajózás körüli nehézségek, az árvizek és belvizek pusztítása tette szükségessé a Duna szabályozását. A Duna szabályozását 1886-1894 között hajtották végre. A szabályozási és árvízvédelmi munkálatok három részből tevődtek össze: 1. középvíz-szabályozás, 2. árvízvédelmi töltések építése, 3. belvizek levezetése. A középvíz-szabályozás lényege az volt, hogy a pozsonyi vízmérce 3,0 nies vízállásának megfelelő középvízre kellett elvégezni, és egy főmedret kellett kiépíteni. E célból két egymással párhuzamos kőgátat építettek, amelynek koronája az előbb említett középszintben volt. Az új meder szélességét 300-420 m között állapították meg (Dévénynél 300 m, Véneknél 420 m). Az árvizek megakadályozására árvízvédelmi töltéseket emeltek. A töltéseket általában a legszélső folyóág mellé építették, csupán néhány nagyobb kikanyarodó mellékágat vágtak keresztül és töltöttek át. Ennek a következménye, hogy a töltések közötti távolság, vagyis a hullámtér szélessége igen különböző, 5,7 km-től 3,0 km, de Véneknél már csak 1,1 km. A belvizek elleni védekezés céljából a régi folyómedreket kikotorták, csatornákat építettek. Sűrű belvíz-csatornarendszer vezeti vissza a belvizeket a Dunába. Magas vízálláskor a csatornákra épült nagyteljesítményű szivatytyútelepek gépei emelik át a töltéseken a vizet. A Duna kisalföldi szaka-