Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TIMAFFY LÁSZLÓ: Szemelvények Győr néprajzából

A szabadhegyi Szabó nénitől halottam az alábbi boszorkány történetet: "Mikor olyan lóti-futi kis szoknyás leány voltam, akkor egyszer öreganyám kenyeret sütött. Szépen megdagasztotta, meg is kelesztette, beletette a kemencébe. Aztán egyszer csak belesett a kemence tikján, hogy sülnek-e már. Hát fölkiáltott idesanyám: —jaj istenem, valami baj van. Mi gyerekek ott vártuk a jó lángost, mikor sül meg. Megkérdeztük: — Mi baj van Öreganyám? — Jaj, nagy baj van, ellapultak a kenyerek benn a kemencében. Kát hamar kivett a vetillólapáttal egyet, fölvágta, hát akkor látta, hogy nyúlós volt belül. — Hő a nemjóját — mondta öreganyám —, ebbe beleokádott a boszorkány. Hát mit csináljon? Átment a szomszédasszonyhoz, megkérdezte, mit köll ilyenkor csinálni. Azt mondta a szomszédasszony: — Mária lelkem, ne izgulj semmit, menj haza, metszd föl a kenyereket, aztán verd beléjük az öregkést. Aztán fogd a vetülőlapátot és dobuljál a kemenceajtón, majd nem bírja hallgatni, aki megrontotta. Hát öreganyám így is tett. Hazament, beleverte az öregkést a kenyérbe, fogta a vetülőlapátot, elkezdett dobolni a kemenceajtón. Nem dobolt öt percig sem, gyütt az utca végéről a Juli ángya. — Jaj, Mári lelkem, ne dobul] már annyit, nem bírom hallgatni. — Nem-e? — mondta öreganyám. — Akkor maga volt az a boszorkány, aki megrontotta a kenyereket. Fogta a söprőt, jól megkókálta véle, addig kergette, amíg ki nem futott a kapun. " Hát kérem, ez a prózai népköltészet. A szemünk előtt játszódik le, elevenné válik a történet. Őseink az acélt rontásűzőnek tartották. A bölcsőbe is beleraktak valami öreg fejszét vagy kést, hogy a boszorkányok meg ne ronthassák a kisgyereket. Tehát azért kellett az öregkést belevágni a kenyérbe, hogy a boszorkány rontását semlegesítsék. Miért köllött dobulni a kemenceajtón — az se véletlen. A sámánok, tudósok, táltosok, a pogány papok, mikor a rontásűző szertartást csinálták, doboltak, nagy extázisba estek, énekeltek, így akarták elriasztani a rossz szellemeket a közösség körül, vagy pedig a jó szellemek figyelmét így akarták felhívni. Győrben gyűjtött mondával 1000 éves magyar vallási, mitológiai hagyomány maradt meg. A Táltosok, tudósok, boszorkányok című könyvem tele van ilyen hiedelemmondákkal, történelmi mondákkal is. Példaként Oross János bácsit idézem, aki így mesélte el a kisbajcsi nemzetőrök schwechati szereplésének történetét: "Mikor Kossuth elmondta azt a nagy beszédit Óváron, minden faluban föllelkesült a nép, hogy beáll Kossuth katonájának. Nálunk is akkora volt a lelkesedés, hogy vagy harmincan álltunk össze. Mikor bementünk Győrbe jelentkezni, azt mondta az ottani kapitány, hogy ez már egy rendes falu, ahunnan ilyen sokan gyüttek. Aztán megengedte, hogy együtt maradjunk. így lett a kisbajcsi őrsereg, ahogy akkor hívták. Összegyütt a nép kaszára-kapára, cséphadaróval, más nem volt, így indultunk el gyalog Bécs ellen. Rengeteget mentünk, igen el voltunk már