Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TIMAFFY LÁSZLÓ: Szemelvények Győr néprajzából

kára és azt mondta a körösztapa: „Na most még egyszer utoljára hazatullak körösztßam, hogy máskor már a kocsmából magadtúl is hazatalálj." S akkor nótaszóval hazakísérték a legényt. Faluhelyen ugyan él még a hagyománya, de nagyon sokat kopik a dolog, csak a mutatósabb dolgok maradtak meg, a tartalom mindig kikopik az ilyen szokásokból. Ilyen volt a molnárélet, Győrben a múlt század végéig. Ahogy a gőzmalmok, később a hengermalmok felváltották a vízimalmokat, megváltozott a molnárok élete. II. A molnárok mellett meg kell említenünk Győrrel kapcsolatosan egy régi mesterséget: a hajóvontatást, a burcsellás mesterséget. Tudjuk, hogy Győr vizi csomópont, hiszen a Rába, Rábca vidékéről a folyóvizek itt folynak össze a folyóvizeket követő utak is itt találkoznak. Ez Győrnek, mint városnak az egyik földrajzi energiája. Régi szép képek, metszetek mutatják, hogy a mai Püspökvár alatt, a Rába torkolatánál volt a fő győri kikötő. Itt kötöttek ki a burcselláknak nevezett fedett dereglyék, itt rakodtak ki, s át a kocsikra, szekerekre, amik aztán Sopron vagy Veszprém felé, a messzebb dunántúli vidékekre vitték a gabonát vagy a szállítani való holmit. Nagyon élénk volt a dunai hajóforgalom Győrött is. Három-négy pár lovat fogtak a dereglyék elé egy hosszú rudazó kötélen, és nagy tudomány volt hajtani ezeket a lovakat, főképpen a hajót úgy irányítani, hogy zátonyra ne fusson, vagy partnak ne menjen. A győri mesterek burcsellát fogadtak, a nagyobb mestereknek burcsellájuk volt. A újvárosi fazekasmestereknek külön burcsellájuk volt. Kiégetett cserépedényeikkel megrakták a burcsellát, azután szépen lecsurogtak a Dunán, a Mosoni-Dunán le Gönyűnél, aztán a Nagy-Dunán. A közeli városok, községek partján kikötöttek és árulták a holmijukat. Addig mentek lefelé, míg ki nem ürült a burcsella, el nem adták az árújukat. Ott aztán megrakodtak olyan holmikkal, — ipari anyagokkal, fával, vagy olyan dolgokkal —, melyek ezen a vidéken keresettek voltak, és fölfelé ugyanígy, ilyen hajóvontatásos technikával, lovakkal vontatták föl a hajókat és jöttek haza. Üresen sose jártak. Nem csoda, hogy Győrött a burcsellások külön céhet alkottak, és nagyon híres mesterek is voltak. A Burcsellás közt ma is megtaláljuk Győrben. A vízparthoz közel eső terület volt a burcsellások lakónegyede. A mesterek, mesterségek városrészenként is elkülönültek. A belvárosban nem engedtek tüzes vagy szagos mestereket dolgozni, mert féltették a várost. A tüzes mesterek, mint a kovácsok vagy fazekasok, kiszorultak Újvárosba, a tímárok, meg az egyéb szagos mesterek (büdös mestereknek is