Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TOMKA PÉTER: Györ a régészeti ásatások tükrében a kezdetektől a középkorig

rabbi rendszer szerint a katonák elbocsátáskor kapták meg a római polgárjogot, később jelentősen kiterjesztették a kedvezményezettek körét. Az arrabonai „táborfalvának" a későbbi várostörténet szempontjából fontos jelentősége van. A római rétegek következtében a Káptalan-domb is egyre magasabbra nőtt (nem úgy hordták össze, ilyen értelemben nem mesterséges domb, hanem planíroztak, föléépítettek, planíroztak, ismét föléépítettek), az eredeti talaj a jelenlegi járószint alatt 6,5 m-re található. Ugyanakkor a Széchenyi-téren is legalább 5 méterrel mélyebben volt a mostani felszíntől számítva. A dombot közvetlenül körülvevő polgári település tölti fel az eredetileg vLzjárta, árvizeknek kitett területet. A római kori település szintjei, elrombolt házai, újra létesített padlói addig rétegződtek egymás fölé, amíg ez a terület is árvízmentessé vált — alkalmassá a középkori megtelepedésre. Néhány szót érdemes szólni egy középületről — a római kori Arrabona egyetlen ismert középületéről — már amit ismerünk belőle. Fürdőépületről van szó, nyomai a karmelita rendház mellett a Rába part felé kerültek elő. Ez az az épület, amit már a 18. században régi romként emlegetnek. A korai helytörténeti kutatás nem tudott vele mit kezdeni, római amfiteátrumot vagy színházat sejtettek benne. Korlátozott leletmentő ásatás során kiderült, hogy igaziból fürdő állt ezen a helyen. Hogy aztán a katonaság kezelésében állt-e vagy a polgárokéban, arról lehet vitatkozni (az első megoldás látszik valószínűbbnek). Nem beszéltünk még az utakról. Nyilván az őskorban is használtak utakat, még távolsági utakat is, ezek olyanok voltak, mint amit a régi angol közmondás említ: ahol egy kocsi elmegy, lehajlik a fű, ahol három kocsi elmegy, már kész az út. Körülbelül ilyen őskori utakkal számolhatunk itt a környéken is. A rómaiak azonban mániákus útépítők voltak. Ez nyilvánvalóan jól felfogott érdekük is volt: a katonaságnak birodalomszerte gyorsan célba kellett érni, a kereskedőknek is menni és szállítani kellett, hogy a birodalom szövete élettel teljen meg. Vidékünkön is kiépítettek néhány útvonalat. Lovas Elemér cikke alapján (A. római úthálózat Győr környékén) úgy néz ki, mintha itt lenne Róma: minden út Győrbe, azaz Arrabonába vezet. Valami igazság van is benne, hiszen nagyon fontos stratégiai pontról van szó. Itt van mindjárt a Duna, mint vízi út, mellette az ún. limes-út, ami — csak a mi szakaszunkra figyelve - Carnuntum (Deutsch Altenburg) felől vezetett Brigetio (Oszőny), majd Aquincum felé.