Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

SZAKÁL GYULA: Győri elit a 19. és a

mezőgazdasági vállalkozók voltak, belterjes állattenyésztő, szeszgyári és pálinka főzési tevékenységgel, mintsem hagyományos földbirtokosok. A városi polgárok földtulajdona azonban túlnyomórészt a kereskedelmi vállalkozásokhoz kapcsolódott. A termény- és állatkereskedők adóösszetétele ezt egyértelműen bizonyítja. Az értelmiség körén belül a jogi végzettségűek jövedelme volt számottevő és stabil. A kötött- és szabad foglalkozású jogászok jövedelemforrásai azonban eltértek egymástól. Az ügyvédek kevesebb adót fizettek ugyan, de ennek túlnyomó része szakmai tevékenységükből származott. A bírák, tanácsosok, jegyzők előkelőbb helyen álltak az adólistán, de bevételük fő forrása a házbér volt. A jogász értelmiség mindkét csoportjáról elmondható, hogy hivataluk, képzettségük által szentesített társadalmi rangjuk mellett számottevő gazdasági erő és sokoldalú gazdasági tevékenység állt. A 20. század első éveiben legtehetségesebb képviselőiknek éves bevételei már megközelítették a közelmúlt gazdasági arisztokratáinak, a terménykereskedőknek a jövedelmét. A városi népesség növekedése és fogyasztási lehetőségei a tömegigényeket kielégítő fűszer-, rövidáru-, kézműáru, díszműáru kereskedőket és szatócsokat még csak szerény bevételekhez juttatta. Köreikből csak a legsikeresebbek tudtak a helyi szinten középpolgároknak tekinthetők sorába felemelkedni. A 20. század nyitánya lassú átrendeződést hozott a gazdasági elit soraiban. A közvetítő kereskedelem során felhalmozott tőke még biztos bevételi forrást jelentett. Erre enged következtetni a háztulajdonosok adójának a megnövekedése. Érzékelhető még az állat kereskedelem prosperálása. Ebben az ágazatban ekkor vált néhány család igazán gazdaggá. A Hilbert, a Nirnsee és a Halbritter família nevei még háromnegyed évszázad múltán is jól csengenek az idősebb győriek fülének. Az első világháborút megelőző években, ha szerény mértékben is, de megizmosodtak a vas-, fűszer- és az élelmiszer-kereskedők. A lakosság fogyasztásának a növekedése már az adólistákon is érzékelhetővé vált. A fogyasztási szerkezet irányát jellemzi, hogy az előbb említett foglalkozási csoportok bevételei erősen ingadoztak. Ugyanakkor a hentesek, mészárosok, de még inkább a vendéglősök gazdagodása erősebb és stabilabb volt. Az adólisták tanúsága szerint ezekben az években az értelmiség anyagi helyzete is megrendült. Gazdag adózó polgárként ekkor tűntek fel a gyáriparosok. A hagyományosan jól jövedelmező malomipar mellett tisztes jövedelmet könyvlehetett el Kohn Ignác olaj-, Richards Richard textil-