Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

SZAKÁL GYULA: Győri elit a 19. és a

Az adólisták vizsgálata — az első 70 polgár jövedeleménél figyelembe vettük a virilisek adójának dupla beszámítását — egyszerre jelzi számunkra a változás irányait, ütemét és tudósít a múltról. Az újonnan kialakult sikeres csoportoknál a konjunktúra és a visszaesés igen gyorsan érződött. Az évtizedeken át sikeres vállalkozók viszont stabil ingatlanokba (háztulajdon) és kevésbé jövedelmező, de megbízható üzletekbe fektették pénzüket. Ezáltal a megváltozott feltételek ellenére is állandósítani, vagy akár konzerválni tudták helyzetüket. Ennek lehetünk tanúi, ha az 1900-as év gazdasági vezetőrétegének foglalkozási összetételét elemezzük. A 20. század nyitányán az adólistákat a vezető hetvenes csoportból a 19. század közepe tájékának sikeres győri vállalkozó társadalma bontható ki. A pozíciók 60 %-át a kiegyezés utáni évtizedek kiemelkedően jövedelmező gazdasági ágazatai birtokolták. Jól érzékelhető, zárt csoportot alkottak a termény- és állatkereskedők, a ház- és a földbirtokosok. Hozzájuk kapcsolhatók még a jogászértelmiség képviselői, akiknek viszont igen jelentős bevételi forrásaik származtak az ingatlanokból. A modern gyáripar és a helyi igényeket kielégítő kiskereskedők még igen szerény mértékben voltak jelen a legtehetősebbek listáján. Ugyanezt mondhatjuk el a később közismertté és kedveltté vált kisiparosokról. A háztulajdon gazdasági szerepe sokáig meghatározó volt. A kiegyezés utáni korszak gazdag kereskedői igaz, hogy sok évtizedes tapasztalatokkal és kifinomult üzleti — piaci — szimattal rendelkeztek, a legtöbbjük mégis óvatos volt az új beruházási lehetőségek irányában. Szinte mindegyikük bizalmatlanul szemléli az újonnan megjelenő gyáripart. Vagyonukat egy tradicionális magatartás, minta alapján fektették elsősorban háztulajdonba. Az ingatlanokba fektetett tőke a 19. századi vállalkozók klasszikus felhalmozási területe volt. A kockázatmentes befektetésen túl vagyoni stabilitást, presztízst és hagyományos polgári tekintélyt biztosított a házak birtoklása. A presztízs- és stabilitás beruházások szimbolikus értéke és a társak előtt való megítélése sokkal jobb volt, mint a modern, kockázatos és nem ritkán lenézett ipari vállalkozásé. A 19. század utolsó évtizedében viszont már megrendült a csak háztulajdonból élők vagyoni helyzete. A legtöbbet adózók hetvenes listáján arányuk az 1871-es 25 %-ról nem egészen húsz év alatt 8 %-ra csökkent. A leggazdagabbnak tartott emberek között szép számmal találtunk még földbirtokosokat is. A győri társadalom korszerűsödő jellegét mutatja, hogy a legtöbb adót fizetők között a földbirtokosok sokkal kisebb arányban szerepeltek, mint Debrecen, Pécs, Kaposvár, vagy Esztergom esetében. Akik közülük városi viszonylatban gazdagnak számítottak, sokkal inkább