„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett

Márfi Attila: Kultusz, emlékezet: a francia emlékmű Pécsett

meg. 1810. március 31-én a 8. sz. pécsi főkórházat a betegállomány leapadása folytán föloszlatták, de megtaláltam folytatását ezen cím alatt: „46. sz. tábori főkórház Pesten 1809. júliustól 1810. júliusig. Filiálisa Pécs 1810. ápr. 1 tői júniusig." Ennek anyakönyvét Pécsett a fönt nevezett Visona vezette és Kecskeméty kapitány volt a kórházparancsnok.31

Ezen adatok alapján is elmondható, összesen mintegy négyszáz katonát temettek el a Mecsek alján, akik zömében a sebesülések szövődményeiben és fertőző hastífuszban hunytak el.32 Fontos megjegyezni, hogy a száz évvel későbbi, s az azt követő feljegyzések, elemzések, tudósítások koleráról beszélnek. De a hastífusz és a kolera mellett a vérhast is emlegették, mint halálozási okot. Az eddigi adatok szerint a fertőzésveszély miatt a városon kívüli területeken temették el őket, de előtte minden személyes holmijukat elégették. A város lakóit, hogy megnyugtassák, kerülő úton a lakott kerületeket kikerülve, s mindig éjszaka vitték el a holtesteket. S a közös sírba temetett tetemeket mésszel lelocsolták.33 Ettől függetlenül a járvány a 1809 végén a polgári lakosságra is átterjedt, igaz csak kis mértékben. Újból átadva a szót Cserkútinak, erről a válságos helyzetről a következő képet adta összegzésében: „A parancsnokság a kimutatásokra vezetett záradékban mindig arra hivatkozik, hogy az elhaltak ágyszalmáját égették el a napszámosok, melyet a publikumnak a ragálytól való irtózása miatt nem lehetett a városon keresztül kifuvaroztatni és a helyszínen meg kellett semmisíteni. Minthogy azonban az elégetés a polgári lakosságra való tekintettel és a város tanácsának óhajára történt, a fölmerült költséget a katonai kincstár a városnak meg nem térítheti. Föltéve, hogy sikerült a rothadó sok limlomból a vonatkozó jelentéseket mind kihalásznom, amit bajos elhinni, akkor is untig elegendő az adat arra nézve, hogy a Pécsett tényleg elhalt és eltemetett francia katonák tekintélyes számáról magunknak fogalmat alkothassunk. A fölemlített szalmaégetés összköltsége 174 forintra ment, miben a szükséges favellák árán kívül egyéb kiadás nincsen, mint a munkások és fölügyelők napszáma és az általuk kivétel nélkül minden munkanapon elfogyasztott reggeli pálinka és délutáni bor ára. A pálinka itcéjét negyven krajcárral számították, a borét tizenhat krajcárral. Ezért már jóféle bort kaphattak . A járvány átragadt a városi polgárságra is. Erre vonatkozik az alábbi eredeti okmány: »Specificatio!34 Azon kotsizó napokról, mellyekben a Város Doctorát a Nyavalyás35 betegségnek gyógyítása véget Polgár mester Úr tett alkuja szerént, az az napjára a/7 forint, fönt említett Doctor Urat hordoztam légyen, úgy mint die 25/a Nov. 1809.« — következik 1810. évi január 13-ik napjáig bezárólag minden egyes napnak fölsorolása, kivéve dec. 17., 24., 25. és január 6-ik napjait, s aztán így végződik a számla:

31 CSERKÚTl, 1906/b. 3.

32 http://www.virtualpecs.hu/index.php?panoid=135

33 CSERKÚn, 1906/a. 4.

34 Latin eredetű kifejezés, jelentése felsorolás, kimutatás.

35 Nyavalya; népies kifejezés, eredetileg epilepsziát jelent, de itt ebben e szövegkörnyezetben ragályos, fertőző betegséget, vagy egyszerűen csak betegséget.

95