„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Lázár Balázs: A magyar nemesi felkelés 1809. évi szabályzatai
Franciák Magyarországon, 1809 saiban a könnyűgyalogos harcászatra helyezi a hangsúlyt. A szabályzat készítői tisztában voltak a realitásokkal. Feltételezték, hogy az inszurgens gyalogság kiképzettsége alacsony lesz, de próbálták e hiányosságot is kihasználni. A korszak hadviselésében már nagy szerep jutott a csatárláncban vagy teljesen szabad formában („elszéledve", ahogy azt a szabályzatokban olvashatjuk) harcoló katonáknak (ilyenek voltak pl. a francia hadsereg voltigeurei és tirailleurs-ei), akikhez hasonlót kívántak faragni a magyar nemesi felkelő gyalogosból. A könnyű gyalogság számára akár még előnyt is jelenthet a kíméletlen drill elmaradása, mivel így gondolkodását, találékonyságát a harc közben nem béklyózzák a sorgyalogosba kíméletlenül belevert előírások. A lovasság tanítási szabályzatában figyelhetjük meg leginkább azokat a sajátosságokat, amelyek a felkelést a cs. kir. hadseregtől megkülönböztették. A lovasság tanításában, tehát a lovas katonák egyéni kiképzésének regulájában a szaknyelvet már igen kiforrott, idegen műszavak nélküli formában használják. Mindez, tekintve a lótartás, lovaglás és a huszárság hazai hagyományait, egyáltalán nem meglepő. A szakkifejezések (pl. farmatring, hermecszíjj, kúnhátas) inkább származnak a népnyelvből, mintsem a németből vagy franciából. E szöveg időtállóságát bizonyítja, hogy szinte teljesen meggyezik az 1867 utáni honvédlovasság szabályzataival.21 A lovassági regulákból kimaradtak az iskolalovaglással és a lovardái gyakorlatokkal foglalkozó részek, amelyeket a császári-királyi szabályzat hosszasan ismertetett. A lovas magyar nemesembernél a szabályzat összeállítói valószínűleg adottnak vettek egy bizonyos fokú lovagolni tudást. Kimaradt továbbá értelemszerűen a dzsida (hosszú lovassági lándzsa) kezelésére vonatkozó szabályzat, illetve a különféle térbeli mozgások geometriáját ismertető eszmefuttatások. Az egyszerűség kedvéért a lovas inszurgenseknek nem kellett a lőfegyverrel való fegyverfogás szabályait lóháton is megtanulni, de az elsajátítandó parancsszavak, a karddal való tiszteletadás, az alaki kiképzés ütemei stb. megegyeztek a császári-királyi hadsereg ugyanezen szabályaival. A lovasság és gyalogság gyakorlásának regulamentumai alapvetően a kötelékkiképzés szabályait tartalmazzák, illetve megismételnek néhány alapvetőbb alaki és fegyverfogási tudnivalót. E szabályzatok legfontosabb részei az ütközetek közbeni mozgásokat, alakzatokat ismertetik, szintén a császári-királyi szabályzatoknál némileg egyszerűbb formában. Gyakorlatilag azonban egy nemesi felkelő zászlóaljnak ismernie kellett ugyanazokat az alakzatokat, mint amiket egy császári-királyi gyalogos egységnek. Tudnia kellett vonalban frontba állni, ebből zártt csapatot, és négyszöget formálnia, kanyarodni, felfejlődni. A lovasság előírt mozgásai még bonyolultabbak voltak. Egy lovasezrednek ugyanúgy elsöprő rohamot (rajtahajtást) kellett intéznie, majd a rendjét megőrizve üldöznie vagy visszavonulnia, mint akármelyik reguláris ezrednek. 21 Markó, 1959.314. 70
