„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Farkas Gábor: A schönbrunni kiáltvány székesfehérvári fogadtatása, 1809 (1811)
Franciák Magyarországon, 1809 megnyerésére is tett gesztust: kijelenteti, a magyar alkotmányt elfogadja, amely jelenleg érvényes, de beleegyezik, ha az elkövetkező események kapcsán azon változtatást visz végbe a Rákos mezei nemzetgyűlés.2 Eugen itáliai alkirály magyar uralkodónak Esterházy Miklós herceget javasolta, akit Napóleon is elfogadott.3 A proklamáció fogadtatása Székesfehérváron A városi magisztrátus, a céhes és kereskedő polgárság (a city lakók) a francia háborúk idején dinasztiahűségüket érzelmi megnyilvánulásokon túl tetteikkel is bizonyították. A proklamációt, akárcsak a nemesi Fejér vármegye tisztikara elutasították. A városi társadalom német polgársága által felhalmozott anyagi javak számukra jólétet, biztonságot nyújtottak, ami a megkövesedett politika fenntartásához járult. Ez a kiváltságos polgárság a rezsim elszánt védelmezője, amely arisztokratikus elzárkózásával eléggé szűkre szabott életformát diktált a cívisvárosnak; kisajátította a városi hatóságot, és néhány család uralmi szervezetévé tette.4 A középszerű nyugalom egy ideig távol tartotta az alsóbb rétegeket a hatalmi törekvésektől, antidemokratizmusával gátat szabott a kispolgárosodó, a feudális városi kötöttségek alól szabadulni vágyóknak. Politikailag szövetségese a városba betelepedett született nemesség, közte az arisztokrata családok: And- rássy, Zichy, Nádasdy, Schmidegg, Szluha; továbbá a középbirtokos nemesség, akiknek elismert vezetője, a Rosthy család. Ez a két réteg uralta a városi társadalmat, féltékenyen őrizte hatalmi pozícióit. A városi vezető réteg tagjai magyar nemességet szereztek, s ezzel is integrálódtak a politikai nemzethez. A város az anyagi jólétből fakadóan panasz nélkül viselte a háborús terheket, amelyek egyre nagyobb arányúak: 1809-ben kiállította a nemesi felkelés legénységet, az állandó katonaság fenntartására 24 000 forintot hadisegély címén fizetett és élelmiszereket szolgáltatott. A vármegyei önkéntes lovascsapatba, amely biztonsági feladatokat látott el, egy szakasz katonát szerelt fel, a hadiszemle alkalmával élelmezte a sereget, s ezzel kapcsolatos városrendezéshez 35 000 forinttal járult. (Mindezt nehéz körülmények közepette vitte véghez, mivel a városban tífuszjárvány dúlt.) Fenntartotta a német és a magyar etnikumból toborzott polgárőrséget, amely helyi közbiztonság letéteményese, a polgárőrséget felszerelte, majd 1813-ban 30 lovast állított ki egy esetleges nemesi felkelés ösz- szehívásához. A városi pénztár fizette ki a lovak árát (6000 forintot) és még 4000 forintba került a felszerelés is. A német polgárság családi, gazdasági kapcsolatai Bécs és több osztrák várossal meghatározók; újságok, folyóiratok kerültek hozzájuk, amelyek a germán 2 Marczali, 1893. 582. 3 HÓMAN-SZEKFŰ, 1939. 242-244. 4 HÓMAN-SZEKFŰ, 1939. 242-244. 46
