„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
D. Négyesy László: A kecskeméti nemesség az 1809. évi nemesi insurrectioban
Franciák Magyarországon, 1809 ségein túl — egy nemesi lovas felkelőt felszerelt, és a fegyverben állás idején lovát tartotta. IV. A katonai parancsnokság a kecskeméti lovas nemesi felkelőket a 4. pesti lovasezredbe, a gyalogosokat a Pest vármegyei 2. számú zászlóaljba osztotta be. így tehát a kecskeméti nemesi felkelőknek önálló katonai egységei nem voltak. Az előírt kétheti összekovácsolási gyakorlatot mellőzve, a lovasezredet rövid idő alatt Győrbe rendelték, úgy, hogy ez az egység 1809. május 20-áre már új állomáshelyén volt. A kecskeméti insurgenseket a lovasezred ezredesi osztálya első és második századába osztották be. A kecskeméti gyalogos insurgensek3 pedig a Pest, Bács-Bodrog és Hont vármegyei nemesi felkelőkkel együtt alkották a 2. Pest vármegyei zászlóaljat. A kecskeméti lovas nemesi felkelők 1809. június 8-án Sárvárnál, június 9-én Karakónál ütköztek meg az előretörő reguláris, jól felszerelt, jól képzett, sokkal erősebb francia csapatokkal. Karakónál a kecskeméti insurgensek vesztesége hét halott, 20 sebesült, 12 fogoly és 30 ló volt. Az 1809. június 12-i ütközetben fényesen kitüntette magát Ferenczy János, kecskeméti nemesi felkelő, akit hőstetteiért közlegényből tizedessé léptettek elő. Az 1809. évi magyar nemesi felkelést, az 1809. június 14-i vesztes győri csatát, a nemesi felkelés későbbi katonai tevékenységét a magyar nemesség történelmi jelentőségű, a lehetőségekhez képest becsületes, tiszteletre méltó teljesítményének tartom.4 Az 1809. évi nemesi felkelés elleni későbbi támadásokat az osztrák császári és királyi kormányzatoknak a nemesi adómentesség és a nemesi kiváltságok megszüntetése iránti törekvéseinek és a későbbi magyar nemesi és polgári politikusok, tudósok és újságírók liberális átalakulásért vívott harca részeként értelmezem. 3 Kenyeres, 2003.62-63. 4 Lényegében ugyanígy: Mo. tört., 1980. 452. 42
