„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
♦ Debrecenben gyülekeztetett alakulatait folyamatosan magához vonva, illetve nyugat felé előrerendelve, János főherceg Pápához, majd Győrhöz menetelt, nyomában az üldöző francia hadakkal, holott kapott parancs szerint erősítésként Grácból egyenesen Pozsonyhoz kellett volna elvonulnia. Ez idő alatt a franciák császára elért Bécs alá, május 13-án elfoglalta a birodalmi székvárost, és míg egyes francia csapatok Sopron-Csorna-Győr, illetve Sopron-Kapuvár-Kőszeg térségében bukkantak fel. Két nap múlva onnan szólította fel az ausztriai császártól való elszakadásra a magyarországi lakosságot. Ez azonban sem a pápai ütközetben, sem a győri csatában aratott francia győzelem, sem Győr, sem Pozsony bevétele, sem jelentős dunántúli területeken folytatott további hadműveletek ellenére nem következett be. A távoli hatalom (Louis de Narbonne tábornok, „Győr és az Őfelségének, Napóleon császárnak alávetett magyarországi részek kormányzója" alá helyezett) hadainak ezzel párhuzamos megszálló és hadisarcot behajtó tevékenysége ugyanúgy nem kedvezett ennek, mint az a II. József átmeneti uralma ellenére évszázados tapasztalat, hogy lehetséges az elfogadható állami élet a magyarországi örökletes Habsburg- királyság ellenére is. Ezt a magyar közhangulatot még fokozta, hogy mindezt megelőzően, az állandó hadseregben jelentős magyar királyságbeli erők részvételével és megerősítésül magyar nemesi felkelő kötelékeket is odarendelve, a május 21-22-i heves csatában Aspern és Essling térségében Károly főhercegnek sikerült végre egyszer diadalt aratnia a Napóleon vezényelte francia hadakon. Ezzel egyidőben a magyar felségterületre (miként 1805-ben) benyomult francia hadak azt kapták feladatul, hogy elzárják a menetvonalakat a császárikirályi főerők megsegítésére vonuló, János főherceg alárendeltségében állt erők előtt. Károly főherceg addigra beérkezett főparancsnoki utasítása ugyanis úgy szólt fivéréhez, hogy Itáliából önhatalmúlag kivonult kötelékeivel Győrön át haladéktalanul siessen Pozsonyhoz. A két francia, az üldöző és a záró csoportosítás közé szorult császári-királyi hadakkal János főherceg azután Szombathely, Pusztarádóc, Gógánfa és Karakó térségében visszatérően harcérintkezésbe került az ellenséggel. János főhercegnek a kapott parancs ellenére előbb Jánoshá- zán és Tüskeváron át Pápához elvonult főerői is ütközetre kényszerültek június 12-én. Bár az előző nap megkezdték e város kiürítését, hogy elkerüljék a francia bekerítés veszélyét, és Csanakon át az eredeti parancs szerint végre Győr felé kezdtek elvonulni. E küzdelmekben már magyar nemesi felkelő csapatok ugyancsak részt vettek az állandó hadseregbeli kötelékekkel együtt, míg más beérkező magyar erők a Veszprém, Szentmárton (Pannonhalma) és a Szigetköz felé vezető utakat zárták le. A Mosoni Duna-ág mellett és a Rába balpartján kiépített sáncokban gyülekezők elől ugyanakkor a franciák elvágták a csatlakozás lehetőségét. Ilyen körülmények között került sor 1809. június 14-én a győri csatára. Ebben a János főherceg főparancsnoksága alá helyezett mintegy 32 000 harcos (köztük a nádor József főherceggel beosztott magyar nemesi felkelők) kísérelte Franciák Magyarországon, 1809 28
