„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815

Zachar József: Háború, háború, háború... 1792-1815

ba az erdélyi Melas Mihály lovassági tábornok került. Svájc területén márciustól októberig váltakozó sikerű harcok folytak, végül az orosz segélyhad hazarendelésével és a császári-királyi kötelékek Tirolba való kivonásával egész Svájc francia megszállás alá került.

Az 1800-as hadjárati évben egyedül a Habsburg Birodalom hadereje állt szemben a forradalmi Franciaországéval. Bár az első konzul Bonaparte (ahogyan már nevét írta) maga állt az államügyek, így a hadügy élére, és hatalma belső megszilárdítása érdekében átmenetileg külső békére törekedett, az angol, a porosz és a Habsburg-uralkodónál sikertelen volt ezirányú kezdeményezése. A háború tovább folytatódott. Ezúttal mindkét hadszíntéren magyar főparancsnok alatt került bevetésre a császári-királyi haderő, Itáliában Melas Mihály lovassági tábornok, a Rajna mentén Kray Pál táborszernagy állt az élükön.

Itáliában Genova térségében indult franciallenes támadás, megsegítésükre a svájci francia erők rátámadtak Észak-Itáliára. Miközben Ott Péter Károly altábornagy június 4-én bevette Genovát, a főerőkkel vívott június 14-i marengói csatában Melas tábornok sem tudott diadalmaskodni a Bonaparte által vezényelt franciák felett. Folyamatos Habsburg-visszavonulás, majd fegyverszünet következett. Eközben Svájcból egy csoportosítás Tirolba tört be. A Rajna mentén ez évben még a főerők is csak kölcsönös manőverezést folytattak. E hadmozdulatok során mindenesetre a franciák birtokba vették Münchent, az átmenetileg megbízott főparancsnok János főherceg pedig december 3-án Hohenlindennél csatát vesztett. A Habsburg Birodalom erre már december 25-én fegyverszünetet kötött.

III. György angol-hannoveri hadai azonban még közel egy esztendeig folytatták a harcot, míg I. Pál orosz cár (III. Péter és II. Katalin elsőszülöttje) III. Frigyes Vilmos porosz és VI. Frigyes dán uralkodó bevonásával fegyveres semleges ligát hozott létre mind francia, mind angol ellenes éllel. Ez alapján érdekszférájuk elhatárolására megállapodást kötött Bonaparte-vel, de a meggyilkolt I. Pál elsőszülött utóda, I. Sándor nem folytatta az angolellenes külpolitikát, sőt a III. György angol királlyal kötött 1801. június 17-i szentpétervári szerződéssel ismét a franciaellenes politika mellett kötelezte el magát.

E háborúnak az 1801. február 9-én a császár részéről Lunéville-ben aláírt béke vetett véget. Ez a Habsburg Birodalom törzsterülete szempontjából nem hozott kedvező területi változásokat, viszont Toszkána és Modena uralmának átengedése, továbbá Lombardia, Parma és Nápoly birtokba vétele megerősítette Franciaország előző háborúbeli jelentős területhódításait. Ezekkel Napoléon saját elképzelései szerint gazdálkodott, egyes önálló államocskákat felszámolt, másokat szétdarabolt, ezeket más, megtartott és fennhatósága vagy pártfogása alá helyezett államokba tagolta be, vagy azokhoz csatolta. Az ő alkotása volt „leány köztársaságokként" Itália jelentős részének újólagos átszabása, a Cispadan (modenai, bolognai, ferrarai, romagnai), Cisalpin (lombard, velencei), Liguriai (genovai), Etruriari (toszkán, parmai), Parthenopei (nápolyi), Itáliai (pi23