„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792-1815 madta a szomszédos, már korábban megcsonkított és éppen megújulni készülő lengyel-litván államot. A következő hadjárati esztendőkben a szembenálló felek meglehetősen hullámzóan, váltakozó sikerrel vívták háborújukat. 1793-ban a koalíciós hadseregeknek átmenetileg sikerült visszafoglalniuk Osztrák-Németalföldet és biztosítaniuk a német-római birodalmi területeket. E harcokban a magyar felségterületekről nagyszámú gyalog és huszár is bevetésre került, akik többször kiemelkedő teljesítményt mutattak, különösen magyar tábornokok vezénylete esetén, így az 1793. március 18-i neerwindeni csatában. A koalíciós sikerek mögött mindenesetre látnunk kell nemcsak (a Stuart-dinasztiabeli leányági protestáns leszármazott) III. György angliai-skóciai királynak (és Welf-családbeli ősatyáitól örököltén egyúttal eredetileg hannoveri választófejedelemnek) a február elsejei francia hadüzenetet követően a szembenálló erőkhöz való csatlakozását, hanem még inkább a francia belpolitikai erők erős polarizálódását. Utóbbit jól tükrözte XVI. Lajos 1793. január 21-i lefejezése, a korábban uralkodó első két rend tömeges határon kívülre menekülése, a parasztság forradalomellenes megmozdulásai, a formálisan alkotmányos monarchiát a törvény- hozás mérsékelt többségével (a „lapállyal") szembeforduló és a június 2-i államcsínnyel elsöprő jakobinus (a gyülekezőhelyet jelentő korábbi Szent Jakab dominikánus kolostorról nevet nyert, magát „az alkotmány barátainak" nevező szélsőséges kispolgári forradalmi) politikának („a rémület uralmának") az átmeneti diadala. Mindennek hatására az Egyesült (Angol-Skót) Királyságon túl az Egyesült Németalföldi Tartományok, Spanyolország, Szardínia, Nápoly, Portugália, Toszkána és számos német állam is bekapcsolódott a francia államvezetésnek „a közjó diktatúráját" megvalósítani szándékozó radikális törvényhozó csoportja (a „hegypárt") és az annak élén álló kilenctagú Közjóléti Bizottság ellen vívott háborúba. 1794-ben a vagyonos mérsékeltebb polgári forradalmi erők július 28-i (a forradalmi naptár szerint thermidor 9-i, s erről nevet nyert) újólagos hatalomra jutásával mégis a francia fölény vált jellemzővé. Sikerült ugyanis a Nemzeti Konventnek a Lazare Carnot által előző év augusztus 23-án meghirdetett általános felkelés (levée en masse) révén a jakobinus rémuralomtól megszabadult lakosságból bevonultakkal erőfölényt biztosítania. Az újonnan hadba küldtek zöme északon került bevetésre, ők nemcsak ismét benyomultak, hanem egészében elfoglalták Osztrák-Németalföldet, és elértek a már korábbról önálló állami életet élő Egyesült Németalföldi Tartományok határaira. Az erőfölénybe került francia hadak hasonlóképpen sikeresen átkeltek a Rajnán, folyamatosan szorították vissza az ellenséget, és eljutottak a legjelentősebb német-római birodalmi erődítmény, Mainz körülzárásáig. Itáliában ezúttal is váltakozó sikerű kisebb harci cselekmények folytak. Bonyolódott a helyzet keletebbre is, még 1793. január 23-án orosz-porosz megállapodásra került sor a lengyel területrablás érdekében orosz kezdeménye19