„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán a hamis mértékkel való mérés nyomozását és azzal fenyegette meg a fogadóst, hogy ha nem szűnik meg ez a rendetlenség, akkor a sereg a maga számára fog bort méretni.57 A lovak élelmezéséről is gondoskodni kellett. Platthy főszolgabíró jelentette május 19-én, hogy az egri királyi élésházból csak zabot tudnak adni, szénát nem. A zab sem lehetett azonban elegendő, mert június 2-ig a már említett Jakab Sámuel terménykereskedőtől 526 porciót, azaz majdnem 33 köbölt kellett vásárolni, összesen 213 forint és 41 krajcár értékben. A széna beszerzésének az ügyében a május 10-én tartott közgyűlés hozott határozatot: eszerint a szolgabíráknak kellett felkutatni a járásaikban az eladó szénát, amelynek árát aztán az insur- rectionalis cassa fizette ki. A miskolci járásban Karácsondi Mihály szolgabíró 530 mázsa — azaz 5300 porció — szénát vásárolt 2850 forintért, az egri járásban pedig Platthy András szolgabíró 610 mázsát — vagy más mértékegységgel mérve 11 ölet — 4300 forintért. Voltak természetesen még kisebb vásárlások is. Az így összegyűjtött mennyiség sem lehetett azonban elegendő, mert a csáti kisgyűlés meg kellett, hogy bízza az alispánt: keresse meg atyafiságosan Zemplén vármegyét, hogy maga lássa el szénával a saját lovas seregét, mint ahogyan azt Torna vármegye is tette.58 Mindebből kitűnik, hogy Borsod vármegye szinte tökéletesen eleget tett a reá háruló feladatoknak és igen alaposan megszervezte a területén összevont seregek ellátását. A kivonulás A június 2-án, Miskolcon tartott közgyűlésben már azt jelenthette Ragályi alispán, hogy a gyalogos csapatok szemléje május 17-én, a lovasoké pedig május 18- án végbement Luzsénszky József generális brigadéros jelenlétében és a felkelő sereg katonái „a hitet szívre ható buzgósággal letették". Ezen alkalommal szentelték fel a vármegye régi, nehéz zászlaja helyett készített két új zászlót is, amelyeknek a színe és rajzolata megegyezett a régiével, csak éppen könnyebbek voltak. A zászlószentelést Makay János borsodi főesperes végezte, a zászlók keresztanyja pedig Majthényi Pál özvegye volt.59 Az ezután következett „fegyverben való gyakorlásról" nincsenek adataink. A lustralis deputatio és a permanens commissio azonban továbbra is teljes erővel munkálkodott, mivel a felszerelés, különösen a gyalogságnál, meglehetősen hiányos volt. Éppen ezért teljesen váratlanul érte a rendeket Bay főstrázsamester levele, aki hírül adta, hogy a lovas sereg június 2-án megindult és 3-4 napon belül a gyalogosok is indulni fognak. A jegyzőkönyv a következőket írja: a sereg 57 BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 1203. sz. 58 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1166. sz. és BAZML IV. 508/b. 144-145. és 148. sz. 59 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1260. sz. 183
