„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815

Zachar József: Háború, háború, háború... 1792-1815

I. koalíciós háború

A keleti küzdelem szünetelésével immár teljes figyelemmel fordulhatott a bécsi udvar a birodalmi és nagyhatalmi nézőpontból egyaránt veszélyesnek tűnő franciaországi fejlemények felé, ahogyan az 1791. július 6-i uralkodótársaihoz intézett császári jegyzék, amely a közös védekezés szükségességét hangsúlyozta, tanúsította. A korábbi állapotok és befolyásolási törekvések jegyében II. Lipót császár és II. Frigyes Vilmos porosz király az 1791. augusztus 27-i pillnitzi nyilatkozatban (amelyet a francia uralkodó elmenekült fivérei jelenlétében fogalmaztak meg) még csak az uralkodói szolidaritást és a hatalmi viszonyok fenntartása érdekében csapataik hadi állapotba helyezését mondták ki. Röviddel ezt követően azonban ez a császár is elhalálozott, így elsőszülött fia, II. Ferenc (magyar királyként I. Ferenc) kényszerült arra, hogy a továbbiakban szembesüljön a franciaországi korszakos változásokkal.

Az 1791. szeptember 3-án elfogadott alaptörvénnyel a francia alkotmányos királyság államformáját megteremtő Alkotmányozó Gyűlés helyébe október 1- jén lépő Törvényhozó Nemzetgyűlés november 29-én felszólította a szomszédos Trierben uralkodó választó-hercegérseket, hogy támogatás helyett távolítsa el felségterületéről az új francia államrendet veszélyeztető, odamenekült francia nemesi emigránsokat. A helyi uralkodó helyett a Német-római Birodalom fejétől, a császári udvarból érkezett válasz 1791. december 21-i keltezéssel, amely szerint a birodalmi területet képező Trier elleni francia támadás összbirodalmi ellencsapást vonna maga után. II. Lipót 1792. február 7-én immár e vonatkozású megállapodást írt alá császárságának legjelentősebb helyi birodalmi uralkodójával, a hozzá hasonlóan egyéb külső felségterületeket is magáénak mondható II. Frigyes Vilmos porosz királlyal.

Erre az 1792. március 1-jén elhalálozott II. Lipót utódaként a Habsburg- házbeli örökletes királyság révén még csak magyar (és cseh) trónutódlás ismeretében, március 27-én francia külügyi jegyzék érkezett a régi királypártiak és radikálisan köztársasági érzelműek között alkotmányos középutat képviselő és kiutat a külháborúban kereső (a Gironde-megyei vezetőkről e nevet nyert) girondista kormánytól I. Ferenchez, hogy mondja fel a porosz királlyal császári elődje által kötött megállapodást. Miután ez visszautasításban sem részesült, még mindig a formális birodalmi császárválasztást és magyar királyi koronázást megelőzően érkezett meg I. Ferenchez az április 20-i keltezésű hadüzenet (azonban már április 18-án megindultak a francia hadak a császár felségterületére). Ezt a formális jegyzéket a Francia Törvényhozó Gyűlés döntésével és a még formálisan, de immár nem „Isten kegyelméből", hanem „a Törvény erejénél fogva" uralkodó XVI. Lajos, „a Franciák Királya" aláírásával (bölcsen nem írta alá ugyanis új hivatalos uralkodói megnevezését: „a francia szabadság helyreállítója") juttatta el I. Ferenchez Charles-Francois Dumouriez külügyminiszter.

17