„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Franciák Magyarországon, 1809 zsoldot, addig egy későbbi határozat alapján a tiszteket május 1-jétől fizették, holott csak május 8-án választották meg őket, sőt ők maguk is azt kérvényezték, hogy ez utóbbi naptól kezdve adjanak nekik fizetséget. A lovas főtiszteknek „az irántok viseltető szíves indulat" bizonyítékául 300-300 forintot adott a vármegye szolgálati lovak beszerzésére az insurrectionalis cassából. Ugyancsak ebből a pénztárból fizettek ki minden tisztnek két havi ingyen hópénzt „édes hazánk oltalmazására lett magok elajánlása tekintetibül".29 Más kedvezményekről ugyan nem maradtak fenn adatok, de hogy lehettek ilyenek, azt abból gondolhatjuk, hogy amikor nemes Kováts Dániel graduált doktor a gyalogseregnél teljesítendő seborvosi szolgálatra ajánlkozott — amely hivatal tiszti rangot biztosított a számára —, akkor az insurrectionalis cassából duplájára emelték a fizetését, kapott 300 forintot, hogy lovat vásároljon és egy hónapi ingyen zsoldot, sőt mindezeken felül még azzal is biztatta a közgyűlés, hogy hűséges és hasznos szolgálata fejében adandó alkalommal „mások felett való tekintetbe fog tartatni a megyebeli főorvosi statióra".30 A szintén tiszti ranggal járó tábori lelkészség dolgában semmi felsőbb határozat nem volt, ezért csak annyit tett a vármegye, hogy feliratot intézett a tárgyban a nádorhoz, s mivel a sereg nagyobb része gyaníthatóan protestáns volt, megkereste Őri Fülep Gábor református püspököt, hogy tartson készenlétben egy lelkészt. Éppen akkor, amikor a Szemere-ügy zajlott, fordult Gömör vármegye Borsodhoz a tábori lelkész dolgában. A közgyűlés azt a választ határozta el, hogy megvárja a nádor utasítását és különben sincs még döntés arról, hogy „négy csatoltasson-e kettőhöz, vagy fordítva"31 — ebből is látszik, mennyire sértette Borsod vármegye büszkeségét Szemere László esete. A sereg felszerelése A permanens commissio talán legfontosabb és egészen biztosan a legnehezebb feladata a lovas és gyalog sereg felszerelése volt. Ennek munkálatai közvetlenül az április 26-án tartott közgyűlés után megkezdődtek. Az első lépés az volt, hogy meg kellett tudni, a felszerelésből mi vásárolható meg a budai hadi commissiónál; ebből a célból Budára küldték Bárány Péter táblabírót azzal a 12 000 forinttal, amit maga az alispán vett kölcsön a közgyűlés második napján.32 Úgy látszik azonban, hogy a felsőbb hadvezetés egyáltalán nem készült fel, mert a szükséges felszerelésnek csupán a töredékét tudta a küldöttség megvásárolni. Fegyverből sem tudtak mindent megszerezni — amit mégis, az szinte 29 A tisztek pénzügyeivel kapcsolatos határozatok: BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1203, 1265. és 1271. sz. 30 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1314. sz. 31 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1372. sz. 32 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1044. sz. 174
