„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tóth Ferenc: Nyugat-Magyarország 1809-ben a francia hadimérnökök szemével

Tóth Ferenc: Nyugat-Magyarország 1809-ben a francia hadimémökök szemével

lében a Dunán és a Morván átívelő hidakat is építenek. Köpcsénynél csak a por- tyázók elleni védelemre való ellenállás lehetőségéről értekezik a szerző.8

Érdemes megvizsgálni, hogy kik voltak a francia felderítő hadimérnökök, akik e bonyolult feladatot ellátták. A forrásokat több neves francia mérnöktiszt szignálta. A Francia Hadtörténelmi Levéltár e korból már viszonylag részletes személyügyi dossziékat tart nyilván, amelyek alapján fel lehet tárni számos információt a korabeli katonatisztek pályafutásáról. így sikerült nyomára bukkannunk a néhány hadmérnök igen érdekes szolgálati lapjának, amelyet most szeretnénk röviden az olvasóval is megosztani.

Kettejük közül talán Henry Alexandre Léopold de Cashes pályája ívelt magasabbra.9 Amint a családneve előtt álló de szócska is utal rá, Lépőid de Cashes nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot 1771. április 10-én az Ardennek- ben található Vaux-les-Rubigny községben. Mint sok más vidéki francia nemesifjú, Lépőid de Cashes is a katonai pályát választotta. Már nyolcévesen ugyanabban Brienne-i kadétiskolában tanult, ahol a szintén zsenge korú Bonaparte Napóleon! Emlékirataiban — amelyet már a császár bukása után írt — elég ellenszenvvel nyilatkozik a későbbi uralkodóról: szűkszavú, barátságtalan, fésületlen, bárdolatlan fiú volt, akivel nem szívesen játszottak a társai. Szerinte a fiatal Bonaparte még franciául sem tudott, amikor Brienne-be érkezett és állítólag a tanulásban sem tündökölt a kis korzikai... Ellenben igen sokat olvasott és minden olvasmányát részletesen kijegyzetelte. Amikor 1784-ben a De Cashes-ral együtt a párizsi katonai iskolába költözött, öt-hat bőröndnyi jegyzetet vitt magával!10 1786-ban de Cashes hadnagyi ranggal a Méziéres-i műszaki katonai iskolában folytatta tanulmányait. A forradalom első éveinek terrorja elől a fiatal nemesi származású katonatiszt az emigrációba menekült. Az emigrációban a Bourbon és a Condé hercegek hadseregében szolgált. Itt 1797-ben főhadnagyi rangot ért el. 1802-ben élve a Napóleon által kihirdetett amnesztiával, hazatért Franciaországba, ahol egy év múlva már hadnagyi rendfokozatban és geográfus-mérnök beosztásban hajdani kadéttársa hadseregébe lépett. 1805-ben kapitánnyá és nem sokkal a magyarországi hadjárat után már zászlóaljparancsnokká nevezték ki. 1813-tól vezérkari segédtiszti beosztásban tevékenykedik egészen Napóleon bukásáig. Tekintettel emigráns múltjára és katonai érdemeire a katonai pályája nem tört derékba a restauráció alatt sem: 1818-ban ezredessé, 1823- ban pedig táborszernaggyá nevezték ki. Katonai pályája csúcsán, Rennes városába vonult vissza és nyugalmazod ezredesként 1832-ben bekövetkezett haláláig családja körében élt és élete hátralévő részét emlékiratai megírásának szentelte. Léopold de Castres kiváló képességű, vitéz katona hírében állott, aki a politikai

8 SHD Série 1 M1594.1809 N° 4 Kittsee par le colonel du génié Blein.

9 Lépőid de Castres (1771-1832) életrajzi adatait személyi dossziéja (SHD 8Yd 2487) és egy róla szóló életrajzi vázlat (Labarre DE RAILLICOURT, 1956) alapján sikerült összeállítani. Részletes élet- történetéhez gazdag forrás lehet még kiadatlan emlékirata, amely szintén a Francia Hadtörténelmi Levéltárban található.

10 Labarre de Raillicourt, 1956.3.

159