„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők

Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők

iránt érzett „szerelem". Napóleon is nehezen hagyta el őt. Ám mivel „a politikának csak feje van, szíve nincs", Joséphine kénytelen volt engedni, a váláskor vele elmondatott hivatalos szöveg terméketlenségét és a hazáért hozott áldozatát hangsúlyozta: „... szeretett férjem beleegyezésével ki kell jelentenem, hogy — mivel nem reménykedhetem már abban, hogy utódokkal ajándékozhatom meg politikája és Franciaország érdekében — örömmel szolgáltatok olyan bizonyságot szeretetemről és ragaszkodásomról, amilyet még nem adtak a világon..."33

Egy gyermek hiánya volt tehát a válás „jogalapja". Napóleon „új" feleségként így akár Mariára, a lengyel szépasszonyra is gondolhatunk, hiszen tőle született egy fia. Akkorra azonban már nem volt elég az utód; Napóleonnak egy olyan uralkodóházba kellett beházasodnia, amely a kritikussá vált külpolitikai helyzetben a mentőöve lehet, elősegítve beilleszkedését az uralkodócsaládok közé. A végső „befutó" a Habsburg uralkodóház sarja, Mária Lujza lett. Úgy gondolta, ha Európa leghatalmasabb királyi családjából vesz feleséget, akkor Ausztria nem fog hadat üzenni ellene. Az új osztrák államkancellár (azaz: külügyminiszter), Klemens Lothar Metternich is pártolta ezt a frigyet,34 hiszen így megóvhatta országát egy újabb háborútól, Napóleon szeme előtt pedig máris a dinasztiaalapítás lehetősége lebegett.35

A második házasság: Mária Lujza

Ahogy az a korban rendszerint lenni szokott, a menyasszony és vőlegény nem találkoztak az esküvő előtt. Napóleon festményekről, valamint emberei elmondása alapján értesült Mária Lujza tulajdonságairól: tizennyolc éves, nem igazán szép leány. így vélekedett a lányról: „... csak jószívű legyen, s kövér gyerekeket szüljön nekem, úgy fogom szeretni, mintha a legszebb nő volna a világon."36 Napóleon igyekezett a legjobb benyomást kelteni új feleségében és apósában (Mária Lujza szinte minden nap írt haza). A házasság a gyermekáldás szempontjából szerencsésnek bizonyult: a trónörökösre nem kellett túl sokat várni Napóleonnak,37 annak ellenére nem, hogy orvosa többször figyelmeztetette, hogy az ő korában veszélyes túlbuzgón „rajta lenni" az ügyön. A férfi így „örvendve nézegette a dagadó hasat, amely utóddal fogja megajándékozni".38 Nem is számolt a lehetőséggel, hogy lánya születnék: „római király" — így emlegette a kis jövevényt. Körültekintően gondoskodott mindenről, amire nejének, és a

33 Aubry, 1987. 337.

34 „... ekkor még a Franciaországgal való teljes kollaborációt tartotta célravezetőnek." Diószegi, 1994. 48.

35 Gonda-Niederhauser, 1978.155-156.

36 Aubry, 1987.351.

37 Francois Charles Joseph Bonaparte, Napóleon fia, akit leginkább Sasfiók (L'Aiglon) néven emlegettek, fiatalon halt meg. Rá nézve: DACKIEWICZ, 1987.

38 Aubry, 1987. 366.

147